Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Páll Miklós - Vers a versről - Sírfelírás

PÁLL MIKLÓS VERS A VERSRŐL A vers olyan, mint kristálytiszta tó. Meglátszik benn minden, öröm s a bánat. Néha patak csak, szűk partok között, És máskor, mint a tenger, úgy kiárad. A vers sír, hogyha könnyek kellenek És ha kacaj kell, akkor tud nevetni. Gyűlölni is tud, átkokkal a vers, S bír nagyon nagyon, imádón szeretni. A vers sír, hogyha könnyek kellenek És csókol is, lágyan vagy fájó kéjjel. Néha sugaras, dús tavaszi nap, S ha kell, hát borús, bús halálos éjjel. A vers lehet a kezdet és a vég, A nagy Halál és a végtelen Élet. De a végzeted, a sorsod lesz a vers, Ha mély szemeddel magadhoz igézed. SÍRFELÍRÁS Született egy vad, szerencsétlen korban S az ajkán újjongó dal sosem fakadt. Akart sokat és nem tett semmit S most alszik e vén, bús fák alatt. Ajka nem csókolt soha egy ajkat, És szeme két szembe sosem mélyedt. Csak könnye volt és azt dalolta S ím, eltiporta öt az élet. 125