Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Ölvedy László - Macbeth

ÖL

VEDY LÁSZLÓ MACBETH A nyakunkon dölyfös Macbeth ül. Csókolnunk kell palástja szélét És jaj annak, ki ellenszegül. Magunk hoztuk ide a fertőt. Ajkunk immár panaszra nyitni Jogunk sincsen, meg se tehetnők. Rontás útján mind együtt jártunk, Együtt hagytuk nőni a penészt. Fekete volt az aratásunk. Ám csak azért is: lobogó hittel Idézem, kérem az élőt. holtat: A Háthamégis álmát ne vidd el! Ez ma minden templomunk, papunk, Szélmalomharc, duhaj tetterő: E szent Talán mi magunk vagyunk. Fogunk élni tavaszra kelve: Szeretném, ha hitem harangja Bekongatná bús lelketekbe: Macbeth trónján csupán addig úr, Míg mozdulatlan Birnam erdeje S a száraz ág zöldbe nem borul... Vihar jöjjön, ádáz, kesergő, Ami férges, söpörje, zúzza — S megmozdul a birnami erdő. 123