Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Morvay Gyula - Most magyarság

MORVAY GYULA MOSTI MAGYARSÁG Sorsunk egyik fele már a magunké: ismerték ükapáink, magunk is abban születtünk. Alázattal lekonyultunk magyar ős, magyar úr előtt nem mienk hantok közé. Megöltek a szép nehézségek: kösönytyük ésmézsürü szavak. Sorsunk másik fele már a valóságé: mink és unokáink a résztvevők. Foltosnadrágú zsellérek a magyar hősök. Évszázados lehervadásból új-kihajtás, mégis-feléledés, szép nehézségek nélkül. Üres a lelkünk, mert tarisznyánkat a szél is birja oldalunkon hajigálni: üres az. Rettenet vagyunk és vonaglás, mint szürke szérűn a viharos kavarodás. Alázatos jobbágyok piszkos förgeteget jelentünk magyar ősnek, magyar úrnak. Cifra lim-lomaink mellé roskadt zsellérek magunk friss kenyerét szeretnénk megenni. És ha ebben a zihálós kavarodásban kibírtuk magyar élet minden idők fullasztóbb görcsét: kikapáljuk nyugodt, friss-új kenyerünket is. 117