Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Vigyázz-állásban

'MÉCS LÁSZLÓ VIGYÁZZ-ÁLLÁSBAN Ó tavasz! Minden mesébe-mártott, minden oly meleg, a föld, az ég, a füvek, a falevelek, minden oly kacajjal kicsattanó, pirospozsgás, pajzán, pufók angyalok lovagolnak felhö-báránykák rajzán — s én a kertemben kemény vigyázzban járok: egy! kettő! egy! kettő! Az almafák bolondos, báliruhás fehérnépek, szeretnék nekik cigánykereket hányni, gyerekeset, szépet, szeretnék tótágast álíni, közöttük kézenállva végigmenni, valami vicceset, csuda csiklandósaí, kamaszosat kitenni — s én merev vigyázzban Járok: egy! kettő! egy! kettő! Tavaszodhatnékom volna s nem tudok, nem merek. Kertem körül házak, a házakon ablakok, az ablakokban emberek, ágaskodik a torony is, nem táncol-e itt ^gy tavaszi kobold, nappal a Nap kémkedik utánam, éjjel a Hold — s keményen, vigyázzban lépkedek: egy! kettő! egy! kettő! Elbújok szobámban. A falakról mártírok, szüzek intenek, oltsam a rügy-szikrát, tavaszi tüzet, rügy-szikrából bimbó, bimbó-lángból máglya lesz: a Biblia mondja s mondja a kereszten függő Isten fia — s vigyázzban lépkedek szobámban: egy! kettő! egy! kettő! Elbújok ágyamban. Talán majd az álom ... Talán ott gyerekes, kamaszos magamat kiugrálom. Álmodom: kertemben tavaszi szelek kergetőznek, az almafák kacéran vetkőznek, vetkőznek — s én vigyázzban lépkedek: egy! kettő! egy! kettő! Fiatal almafák kacéran vetkőznek, vetkőznek, fiatal leányok kacéran rámnéznek, vetkőznek, visszakacsintanék s nem nézek semerre, nem merek, a lángpallósú Kerub rámmered, áll, figyel: a Lelkiismeret — s keményen, vigyázzban lépkedek: egy! kettő! egy! kettő! Soha önfeledten! soha őrizetlen! Isten katonája teljes fegyverzetben, teljes készültségben: hogyha hívnak a harsonák, ärôkútra készen találják a katonát! — Végig az életen vigyázzban, keményen: egy! kettő! egy! kettői 10?