Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Tűz volt

MÉCS LÁSZLÓ Tt)Z VOLT... A félrevert harang riadtan kongott, mint bomlott szíve beteg éjszakának ... Telt csűrök égtek, gazdag asztagok. A szél széthordta már a füstszagot s megvakította fent a holdkorongot. Pár perc... Hamar-kezű láng-építészek Tüzistennek több tornyot építettek: alulról egyre jött a láng-sereg, tűztornyok nőttek s párkányuk felett a hold csüngött mint égő fecskefészek ... Lent hangyabolyként ember-raj gomolygott; a kunyhók csúcsán elszánt arcú gazdák, mások lovat mentettek, ökröket, síró asszonynép dézsát, vödröket cipelt jajgatva ugyanazt a dolgot. Egy öreg néni, szent, rózeafiizéres. ki minden haldoklókat végigvirraszt, halottat mosdat s újszülötteket, a fakziban mókát niond, vicceket s ki minden jóban-rosszban összeérez: most nagy kereszttel jött soványka vállán, az égő csűr s a ház közé leszúrta a sárba, hogy elűzze a tüzet... Csodát igézve hívta a Szüzet: s a szél megfordult más égtájra szállván ... Az udvarán egy tönkön ült a gazda s kihívó daccal nézte csűrje vesztét ököllé markolászva tenyerét, mellyel, hogy kikaparja kenyerét, beleszántott a pacsirtás tavaszba... Kazalban volt egy-ávi verítéke, nap-csókos rétek édes széna-álma: tapinthatóvá harcolt Szorgalom ... S most itt ez őrült, vad vörös malom: perjévé, füstté őrli s vége, vége... 1ÖI