Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szlovenszkói magyar líra (Szalatnai Rezső bevezető tanulmánya)

lyen körülmények közt szivárogtak be az olvasó közösség testébe. Epikai mondanivalónk egy része is a költeményekben találhatók meg. A vers európai értéke szerint ma ismét a megbecsülés tere felé tart. Európa irodalomtörténete mostanában zárja le a világháború utáni korszakot, mely már mindenképen befejezettnek mondható. Az izmusok kimúltak, átalakultak, az agitátor-írók végérvényesen megbuktak mindenütt, az esztétikai törvény s a jó mondat ismét komoly tiszteletet élvez. Oroszország, melynek legelső költője a forradalom után felvetette a gondolatot, hogy Puskint és műveit ki kellene zárni a szellemi életből, most készül hallatlan keretek közölt Puskin halálának századik évfordulójára, míg Majakovszkij őrjöngő futurista versei halottabbak öngyilkos szerzőjüknél is. Ezt a fordulatot néhány évvel ezelőtt bizony senki sem várta. Legkevésbé az írók maguk, akik nemrég még mindenütt a legszívesebben az irodalom sajátos válságának tüneteiről értekeztek s támadták egymást a tünetek miatt. A szlovenszkói magyar vers is átélte a válság éveit s megmaradt. Megmaradt eleven bizonyítéknak a kisebbségi magyarság s így az egész magyarság öntudatáról s alkotó gondolkodásáról. Ahol költő énekel, ott a nép él, él és dolgozik. Vájjon megszólalt-e volna itt a poéta az emúlt esztendők során csak a magányból, csak az önállító egyéniségből? Ez a nép és ez a sajátos szépségű történelmi környezet s mélyen elkeserítő emberi és nemzeti szenvedés szólaltatta meg. Viszont alkotói szerepe kötelezte, hogy kiegyenlítse a vidék és a főváros közötti újabbkori színvonal-különbségeket, hogy mesterségének minden részletével tisztába jöjjön s gyakorlatában felülemelkedjék a vasárnapi műkedvelőn. Erről a költészetről akarunk beszélni. Ha majd megírják a szlovenszkói magyar irodalom történetét, azaz összefoglalják azt a szellemi történelmet, amely 1918 után ezen a földrajzi területen játszódott le, jelentős szerepet fog ott játszani az a hit, mely a szlovenszkói irodalmat minden közöny, minden visszatartás közben és ellen megteremtette. Ez a gyermeki hit tényleg hegyeket tudott elhordani s ha megmaradt volna csorbítatlan továbbra is, ma sokkal, de sokkal jelentősebb szellemi múltra tekinthetnénk viszsza, mint egyébként. Hogy is volt az akkor? Az uralkodó népből hirtelen, máról holnapra, kisebbség lett, nemzetből nemzetiség, új helyzetbe, új szerepbe kellett gyökeresedni. Olyan szerepbe, mely teljesen ismeretlen volt előtte. Vagy egy millió magyar maradt Csehszlovákiában s abból is egyre újabb meg újabb darabok váltak le. hurcolkodtak át a Duna másik oldalára. Akkor vesztettük el középosztályunk nagyobbik részét, körülbelül 140 ezer embert. Ezek •mind távozó olvasók voltak, olvasók s szervezők is egyúttal. Maradt a földhöz kötött iparaszt és munkás, az iiparos és a maradék-középosztály. Szlovenszkó Budapest nélkül kezdett