Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Dénes György versei - Fucsík - A népért zengjen énekem

FUCSIK A halálból is visszaüzen és éberségre int szava, nem tudta megölni hitét a pankráci börtön fala. Nem bírta megkötözni lelkét az akasztófák árnya sem, sorsa a hősök sorsa volt: győzött a szenvedéseken. A Párt edzette harcossá őt s keménnyé, mint a vert acél, népe igaza vitte harcba az elnyomatás zord telén. A NÉPÉRT ZENGJEN ËNEKEM Nyelvem csorduló vízfolyás legyen, a népért zengjen minden énekem. Testemből szakadjon ki a pára, ha nem a népért sírok, nem a nép javára. Legyek céltalan, örök bús-bolond, ha nem a népért fojtogat a gond. Dagadjon a torkomba a szavam, ha a néptől féltem önmagam. Legyek koldúsa kínzó félvilágnak, de ne legyen hamis, botlott szava számnak. Legyek átkozott, kitagadott ember, csak a nép szerelme néha szíven verjen. Legyen a sorsom sivár, mostoha, csak hitvány ne legyek népemhez soha. És ha az igazért egykor meghalok, nyugtassák el szivem az igaz dalok. Szívének minden dobbanása a szabadság harangja volt, börtönének bús éjében is Sztálin győzelméről dalolt. Fucsik! Neved itt él szívünkben, erőt és bátorságot ad, hősi és harcos életed mindenkoron példát mutat. Mert egybe forrtunk immár veled örökre, végérvényesen s márványba vési minden szavad a boldog, győzelmes jelen. 27