Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Közel a szívhez

— De akkor élt és tudtuk, hogy van, — szólt újra János. A fiam szavaira gondoltam és újra a zománcégetőhöz fordultam : — Nekünk tudnunk kell, hogy mit kell tennünk, ha nincs is már köztünk. — Igen, tudcm — felelt a zománcégető és mélyen ülő barna szemét, amely különös fénnyel telt meg, rám emelte, — Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy lankadatlan erővel dolgoznunk kell.. . hogy fel kell építenünk a szocializmust. Milyen nagy erő és szépség rejlett a szavakban és az ember úgy kihúzta magát, hogy csak úgy sugárzott róla az elszántság. Még fiatal korában sem volt különb. Aztán mi ketten álltunk őrt a szobornál. Ezernyi gondolat rohant meg, de úgy álltam ott, mintha én is kővé meredtem volna és gondolataim lassan, mint a forrás vize, amikor medret váj ki magának, egy irányba terelődtek. Újra fiam szavain tűnődtem. — Vájjon mit kellene nekem tennem, — kérdeztem önmagamtól, — jobban dolgozni? Ez természetes. Lesz 180 százalékom is ! ... De nem kevés ez ? Különös érzés fogott el ekkor. Elöntött a forróság. Verejték ütött ki a homlokomon és könnyeimmel együtt végigcsorogtak az arcomon a meleg cseppek. .. Mintha a szobor megelevenedett volna, mintha Sztálin szívének közeli dobogását éreztem volna ekkor a révült őrtállásban. — Mitől félsz Vozár elvtársnő? — úgy éreztem, hogy ezt a szobor mondja most nekem. — Sztálin szól hozzám, egyenesen én hozzám ... Velem beszél. Meg sem mertem moccanni, annyira eltöltött ez az álomszerű érzés. — Férjed meghalt az eszméért. Te se légy gyenge szívű! — lüktetett bennem újra a hang. Ügy vágyódtam, mint soha máskor, hogy beszéljek, hogy kiöntsem a szívem előtte, hogy elmondjam: Csaknem húsz esztendővel ezelőtt, amikor még a napfényt is sajnálták tőlünk és mind jobban gúzsbakötötték kezünket, akkor Török Józsi, az ácssegéd, vörös zászlót tűzött ki a gyár kéményére. Ez úgy felrázott, megemberelt bennünket akkor, hogy még fát is vághattak volna a hátunkon. Erről a Törökről bizony ma még a hetedik faluban is beszélnek . .. Sztálin elvtárs bizonyára tudott erről is. — Mit tegyünk mi, hogy méltóak legyünk a hősök emlékére? — dobogott szívemben a kérdés. 95