Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

— Tessék! — ismételte meg mégegyszer és pillantása sürgetőn tapadt a fiúra. Géza nehezen szedte össze a szavakat. — Tudni szeretném ... akarod-e .. . hogy szeresselek ... ' „Csőstől rohanni a házba . .. Nem így kellett volna ... ostoba vagyok" — gondolta kedvetlenül, de azért úgy várta a lány válaszát, mintha minden ettől függne. Milada nem tudta, jól hallotta-e a szavakat? Végtelen meglepetéssel és örömmel kiáltotta és kiáltása olyan volt, mint valami vidám sikoly: — Géza!... Csak ennyi volt az egész, de Géza megértette a választ. Igen, igen, igen — zúgott a fejében és hirtelenében nem tudta, mit tegyen. A lány volt az okosabb és józanul mondta, Géza szerint egy kicsit túljózanul: — Most azonban még mindig van harminc percünk... — érezte, hogy még valamit kell szólnia — sok-sok mindenről szeretnék beszélni veled, de inkább majd este ... Jó? Fölszikráztak a pisztolyok. Itt is, ott is. Föllángoltak a körök, itt is, ott is. Hatalmas erő fűtötte őket. Váll, váll mellett Haladtak, makacsul, minden hozzáértésüket, tehetségüket a versenybe dobták: így, igen így kell dolgozni, — érezték mindketten, amikor rekedt hangjukon megszólaltak a szirénák. Az érchídra éppen akkor szaladt fel egy szerelvény. Szovjet és kinai vasércet hozott. Mint ahogyan a falusi ház udvarán a csirkék rávetik magukat a friss szemre, úgy suhantak oda a fürge daruk és csipegetni kezdték a kocsik tartalmát. Az érchíd mögött lassan hegyekké nőttek a készletek. Az érchídon ifjúmunkások állták körül a népnevelőt, aki magyarázott valamit. Két kőműves akkor ért az előmelegítők felé vezető útra, amikor ők. Ebédre tartottak. Hallották a hangos, jókedvű beszédet: — Látod pajtás, ez a barátság! Mi még el sem készültünk a belső falazással, de az érc már itt van és a begyújtásra vár. — Ha ezek a hegyek itt megszólalnának, sokat tudnának beszélni. Hol szedték ki őket, hogyan élnek arrafelé a népek, mekkora utat tettek meg, míg ideértek. — Megmondom azt én is, ha kíváncsi vagy rá. Egy részét Mandzsúriában bányászták ki a ferdeszemű elvtársak. A másik része Krivoj Rogból származik az meg itt van nem messze. Akár egyik, akár másik, testvérek azok, szívből küldik nekünk — Tudod én mindig azt hittem, hogy Kina olyan messze 71