Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

tottak fel új rekordteljesítményeket, az erőmű bonyolult szerkezetének beállításán fáradoztak a műszakiak. Az ifjúság kék zászlaja ott lengett mindenütt, ahol valami nagy dolog történt az Osztrava-vidéken és a kék zászlók ott repdestek a reflektorok fénykévéiben ezen az éjszakán is mint röppenő galambok. S a napok rohantak. Karácsony közeledtével egyre fokozódott az építés lázas üteme. Bajtársi szellem, a barátság és az összetartozás érzése úgy nőtt a völgyben, mint a durva hengermű falai, mint a gázvezeték száz meg száz folyómétere. A két Balog testvér úgy megszerette ezt a naponta vajudö és naponta változó lázas világot, akár a csallóközi falu vasárnapi csendjét, fehér házait, a szigetet a folyó ölelésében és az embereket, amint kint ülnek a padkán a diófák árnyékában. Megszerették a különböző nyelveken beszélő, de egyet akaró es egy célért küzdő steppeltruhás hadsereget. Géza is, István is tudta, érezte: erős, szabad, gazdag ország alapjait rakják itt le, boldog biztos jövőt építenek a népnek. Érezték és látták, hogy az ország úgy dédelgeti legféltettebb kincsét, az első szocialista építkezést, mint anya a gyermekét. Megad mindent, amire szüksége van, hogy nőhessen, fejlődhessen. Mintha a haza minden vére ide futott volna, mintha itt dobogott volna legerősebben a köztársaság szíve. Színültig_ megrakott anyagszállító vonatok futottak a nap minden órájában az egyre szaporodó iparvágány-hálózatra és a nyikorogva megálló kocsik oldalán piros betűk hirdették a hatalmas munkáscsalád áldozatkészségét, szolidaritását, tehetségét. A Skoda-üzem megállás nélkül küldte a gépeket, az öreg Vítkovice az öntvényeket és a szerkezeteket. De minden nap elküldte ajándékát a Dukla, a Zetka, a Keletszlovákiai Gépgyárak munkássága is. Ideküldték munkájuk legjavát, szakembereik elejét, a legjobbakat a letj joobak közül. * Géza háttal feküdt az állványozáson. Az alsó körön dolgozott. Művészi biztonsággal rakta föl a pöttyöket, az első kis kapcsokat, amelyek összefűzték a kígyót. Majd lassan megteremtette az apró pontok összefüggő vonalát és mégegyszer végigfutott a felületen, hogy egyenletes legyen az egész. A lány is most készült „alámerülni". Tréfásan így neveztéK azt, amikor elérik a legalsó oldalpontot és át kell térniök az alulról fölfelé való munkára. 68