Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Horváth László elbeszélése - Osztrava dala

felírást. A fiatalok énekeltek. A dal hol erősebben, hol halkabban szállt, imbolyogva mint a lépteik. Mert az úton magasan állt a latyak és hol az egyik bontotta meg a sort, hol a másik. A fiű ismerte a dalt, hallotta már jónéhányszor. Osztrava dala volt. * — Ebédre jön? — Mennék, de nem tudom, hol adják! — Tartson velem, megmutatom. Elindultak. Szemben a munkába lépő ifjúsággal, a barakktáborban elhelyezett üzemi konyha felé. — Nagyszerű, gyerekek! — mondta Géza halkan, a menetelő ifjúságot nézve. A hangja egy kicsit talán leereszkedő vok, öreges. A lány észrevette. — Maga hány éves? — Huszonhat multam. — Látja, látja, mégis úgy beszél, mintha az öregapjuk volna. Ezen aztán jót nevettek és nevetésük összeolvadt a mozdony füttyével, amely mellettük tolatott a 427-es felé. A fütty élesen hasított a hangzavarba és mintha csak jeladás volna, egymásnak szaladt a világ. Sorban a többi mozdonyok is megszólaltak, válaszoltak testvérük hívására. Az egyik hosszan, .1 másik elnyújtottan, cifrázva, aztán a darusok is megnyomták a tülköket. Vad és mégis vidám ribillió keletkezett. Örömet, ujjongást éreztek kicsengeni belőle. Vissza- visszaszállt a fiatalok éneke is. Dalolt a völgy és daloltak a dombok is, bányatornyaik elnyújtott hangjával. — Örülnek az emberek, mert halad a munka és közeleg az újév, — mondta a lány csendesen, inkább csak magának, aztán a fiú felé fordította arcát és mosolyogva tette hozzá: — örülök én is, hogy ilyen kiváló párom akadt... — kicsit elpirult, mert nem így akarta mondani és zavartan egészítette ki: — Persze úgy értettem, hogy a ... szakaszon ! — Én is így értettem, — szólt komolyan Géza és kezét nyújtotta a lány felé. — Balog Géza vagyok! — Milada Csermáková! Kezét pirosra csípte a szél, meg is repedezett néhol, Gézának mégis a pártszervező szava jutott az eszébe: — „Annak aranyból van a keze!" Erős meleg keze volt a lánynak. Nem eresztette el. De ez nem tűnt furcsának és Géza nyugodtan, komolyan mondta: 64