Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Szőke József bevezetője: Új hajtások

ÚJ H AJ TÁ S O K Csehszlovákia felszabadítása és a proletariátus győzelme hazánkban irodalmi életünkben is alapvető fordulatot hozott. Megkezdődött nálunk is a szocializmus építésével együttjáró kulturális forradalom. A dolgozók legszélesebb tömegei tevékenyen belekapcsolódtak kulturális életünkbe és teremtő erejükkel egy új kultúra, a szocialista kultúra megteremtéséért szálltak síkra. Eltűntek a csehszlovákiai magyar irodalom porondjáról az úri rendet hűen kiszolgáló és a fasizmussal cimboráló hazug tollforgatók, eltűntek a szlovák és magyar dolgozó nép egymásra uszításán mesterkedő nacionalista bértollnokok, eltűntek a „kisebbségi kérdésen", a „magyar faj pusztulásán" rágódó firkászok. Elsöpörte őket a történelem szele és megoldotta mindazokat a kérdéseket, amelyek több évtizedes megrekedést okoztak a csehszlovákiai magyar társadalom életében és gátolták népünk egészséges kultúrájának kibontakozását. De megmaradtak, sőt az új viszonyok közt egészséges, gyorsütemű fejlődésnek indultak azok az írók, akik mindig hűek voltak a dolgozó néphez, akik óhajtói és ápolói, vagy harcosai voltak a cseh, a szlovák és a magyar nép közötti barátság megszületésének, akik meg tudták látni és fel tudták mérni a dolgozó nép igazi boldogulásának útját. Kevés ilyen írónk volt, de még kevesebb maradt. Mind az első csehszlovák köztársaság burzsoá diktatúrája, mind a Horthy-fasizmus egyaránt arra törekedett, hogy megnyirbálja a haladó, csehszlovákiai magyar írók sorait, kiüsse a sorokból a legjobbakat. Míg az első köztársaság vezérei csalétekkel, megvesztegetéssel, Masaryk-Akadémiával és lefizetéssel igyekeztek befogni a dolgozó nép érdekeiért harcoló írók száját és ezzel nyirbálták meg soraikat, addig a Horthy-fasizmus véres diktatúrával igyekezett elnémítani, elpusztítani minden becsületes, a nép ügyéhez hű írót. Így aztán a felszabadulás és a proletariátus győzelme után csak kevesen folytatták és folytathatták írói munkájukat, megkezdett útjukat. Az új viszonyok új feladatok elé állították a becsületes írókat. A szocializmus építése, a dolgozó nép tömeges átnevelésének munkája olyan problémákat vetett fel régi íróink előtt is, amelynek megoldására csak kevesen mertek vállalkozni. Éppen ezeknek a problémáknak a nagysága késztette a régi írók csekélyszámú gárdáját arra, hogy új, szélestáború írónem5