Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Ozsvald Árpád versei - A fa gyökere a mélybe fut - Ma már tudom - Aki magának él

OZSVALD ÁRPÁD VERSEI A FA GYÖKERE A MÉLYBE FUT. . . A fa gyökere a mélybe fut, a fekete föld erősen tartja. Hiába fúj a szél, ellenáll, erős gyökerét ki nem csavarja. Mind összetart a sok apró szál együtt húzódnak le a mélyre. Együtt teszik őt óriássá, a fát, mely meg sem rezzen [a szélre. A Párt ereje a népben van, a dolgozó nép tette naggyá. Nem rendíti vihar vagy a szél, nagyobbra nő, még — hatal[masabbá. MA MÁR TUDOM Azt hittem eddig balga fejjel az a hős, kinek mellén rendjel csillog s páncélból van ruhája, sisakja van, vagy koronája s csöndes tereken áll a szobra, bodros a haja, sas az orra. Akkor még nem tudtam, hogy laz anyám, akinek a haja szürke lett már, aki reggeltől estig dolgozott, éjjel rongyos ruhákat foltozott, szintén hős volt: a munka hőse. Feje felett a vasaló gőze megpihent s körülölelte lágya7i a kicsi, sötét, párás szobában. Ma már tudom, kik voltak a hősük! Anyám! A szívemben nagyra [nőttölc mindannyian: te és a többi társad, akik a barna földek, vagy kormos [gyárak mélyéről most jöttetek a fényre. Ajkatokon e drága szó: béke. AKI MAGÁNAK ÉL... Ki magának él elzárkózva Sok kincsével egyedül, hogy más éhezik, nem tud róla, zsíros képén közöny ül. Minek is él az olyan ember, aki társán nem segít. Az olyan költő minek versel, kit tett-vágya nem hevít. 52