Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - A szerződés

aki még legény vót akkor ... oszt ö is odalett... mer nem törődött vele senki, hogy árván marad-e a két gyerekem ... Mintha hirtelen megakadt volna benne a hang. Inkább érezni lehetett, mint hallani azt a belülről jövő zokogást, ami az asszonyt rázta. Nem tudott szólni senki, még a pap is hallgatott, akinek pedig még temetéskor is volt egy-két vigasztaló szava. Olyan erővel tört fel a letaposottság, hogy jobb volt hallgatni. Rekedten szólalt meg Fekete Kocsó. — Hát 'iszen mindenkinek van baja. Kinek ilyen, kinek olyan. — No, de el is megyek, — igazgatta magán a ruhát az asszony — nagyon elültem az időt. A zsákot is elfelejtette, úgy ment ki a maga bajával a sötét előszobán. Ahogy az utat takargató, fülledten meredező eperfák alatt, meg a kerítések mögött hallgató sötét orgonabokrok mellett lépegetett, mintha az urát látta volna maga előtt, ahogy a kapanyélre támaszkodva mondja: — Olyan ez a főd, mint a cserép, a keserves ... egészen kiszedi az ember erejét.. . Nohát, Ernőnek már nem lesz olyan száraz. Csinál ő szerződést. Még a holnapi napon belép, oszt igazi lesz az, nem olyan, mint amit a rádió mondott. 43