Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Dénes György versei - Kék hegyek alatt

III. Kedves vagy mégis, kedves vagy nekem szülőföldem, drága szövétnekem! Te mutattad meg hajdan az utat, te tanítgattad szóra ajkamat, hogy valljam mindig, ami fáj belül kétségek közt is rendületlenül. Védjem a szegény roskadt házatáját, óvjam reményünk csillaglobogását. Bízzak és higyjek, eljön még a nap, máglyákat rakni bús eged alatt. Tüzet csiholni, béklyót verni le, hogy felgyúljon az emberek szíve. IV. A fényporozta drága földeken az eljövendő boldogság pihen. Kövér kalászból kibuggyan a mag és dalra gyújtunk majd a fák alatt. És dalra gyújt a kéklő messziség, a csillagterhes messzi, messzi ég. A béke dala zeng a völgyön át, hogy üdvözölje szívünk hajnalát. S mint a tűz, ha egekig lobog, úgy kelnek szárnyra a szabad dalok. És szülőföldem drága népe mind a felsugárzó fény felé tekint.