Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Nagy Irén novellái - Adósság

újból elindultunk, sőt, határozottan rosszul éreztem magam. Az olajfinomító-gyár valóban létezett, csakhogy nem tizenöt, hanem legalább negyvenöt kilométer távolságban. Pontosab­ban, amikor utoljára erre jártam, még volt belőle valami, de hogy most van-e ott csak egyetlen benzines kanna, azt nem tudtam. Nagyokat hallgattam tehát, ő pedig időnként meg­kérdezte:­— Messze van még az a gyár? — Nem, nem, — dadogtam — mindjárt itt kell lennie. Mentünk egyre tovább és Szergej Ivanovics Bojcsenko arca egyre jobban elkomorult. A helyzet már-már válságosra for­dult, éppen ki akart tenni kocsijából felháborodva, hogy be­csaptam, amikor a látóhatár szélén feltűntek az olajfinomító épségben maradt tornyai. Most már fellélekzettem. A gyártól csupán néhány kilométer út, amit a legrosszabb esetben gya­log is megtehetek és otthon vagyok. A gyár kapujában leszálltunk. Hálálkodva szorongattam Szergej kezét, majd hirtelen elhatározással lecsatoltam kar­órámat és kezébe nyomtam. Ha lehet, még pirosabb lett zava­rában, visszaerőszakolta az órát és szívére tett kézzel bizony­gatta, hogy neki ezért nem jár fizetség, mert barátságból ho­zott el. Én egyre próbáltam a kezébe nyomni az órát és magya­ráztam, hogy nem fizetségképpen adom, hanem emlékül. Erre ő belső zsebébe nyúlt, papírt, ceruzát vett elő és furcsa ákom­bákomnak tetsző betűket írt fel, — a nevét és tábori posta­számát. — Holnap elindulunk Berlin felé, — mondotta. — írj nekem. Még egyszer kezetrázott velem, felugrott a kocsira és már el is tűnt a gyár udvarában. * Régi írások között keresgélve akadt a kezembe a cédula. Szergej Ivanovics Bojcsenko és egy tábori postaszám. Nem tu­dom mi. lett vele. Lehet, hogy valamelyik német városban, ta­lán éppen Berlinben fekszik egy vöröscsillagos síremlék alatt. Talán úgy halt meg, hogy rég nem kapott hírt hazulról. Talán, ha írok neki, az utolsó óráját aranyozta volna be a barátság fénye. De én nem írtam meg azt a levelet és úgy érzem most, örökre és jóvátehetetlenül adósa vagyok. 2* 19

Next

/
Thumbnails
Contents