Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Török Elemér versei - Szülőföldem

TÖRÖK ELEMÉR VERSEI SZÜLŐFÖLDEM Drága szülőföldem, de megszépültél Ki szívemnek régen bánatot teremtél. Latorca vízével hányszor hűsítettél, Vadvirágaiddal mennyit kecsegtettél. Lombos erdeid, de búsan zenéltek, Buja termésidből az urak henyéltek. Rég volt igaz, midőn szenvedő népemnek Véres verítéke öntözte földedet. S most oly jól esik ismét viszontlátni, Arany kalászidat újra csodálni. Tengernyi széles vetések közt járni, Szorgos népemnek víg dalát hallgatni. Kinn a falu végén a rongyos viskók helyett Piros sapkás házak felém integetnek. S amott a délibáb rezgő tavában A pásztor gulyát terelget vidáman. Olyan a határ most, mint egy sárga szőnyeg S rajta a traktorok lomhán pöfékelnek. Odakünn már bizony megérett a kalász S à berek alatt folyik az aratás. Ott a jegenyésnél cammog két kombájn, Arat is csépel is a zöld lombok árnyán. A sárga kévék közül egy rozoga kútgém Tekint szét az aratók vidám seregén. Más itt már az élet, mint tíz évvel ezelőtt, Mikor még kevély gróf járta a mezőt. Miénk már a mező a tarka gulyával S a pacsirtáknak sokszínű dalával. Kérded, hogy ki adta? Magad felelj erre ... — A Párt elvtárs — mert ő ölelt örökre Dobogó keblére s tömörített össze Egy emberiségbe. 130