Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)
Csanda Sándor tanulmánya - Egri Viktorról
denképpen a falu leggazdagabb kulákjához szeretné adui, a valóságban sajnos nem győződik meg olyan könnyen és nem így beszél a kuláknak: „Pintér : Persze te is csak csudálni tudod őket. Addig tátod rájuk a szád, míg kirángatják a földet a talpad alól. Szekeres: No nem ! Nékem csak 16 holdam van. Pintér : Hun a biztosíték, hogy éppen neked meghagyják? ... Ma megcsinálják a villanyt, holnap meg azzal jönnek, hogy itt is kell szövetkezet. A sok senki újgazda, meg a többi kódis rögvest mind benn lesz. Oszt körülfonnak, becsapnak téged is. Mert nékik kell a középgazda is. Mézes madzaggal húznak be. Kell a földje, meg a tapasztaltsága. Szekeres: A tulajdon megmarad. Mindig mondják, írják is." A valóságban éppen a magántulajdonhoz való görcsös ragaszkodás, a vagyon szeretete tartja vissza leginkább a középparasztot a szövetkezettől. Egyetlen középparaszt sincs meggyőződve, hogy a szövetkezetben megmarad a magántulajdon. Valóban nem is marad meg, mert kollektív tulajdon lép a magántulajdon helyébe. Természetesen az igaz, hogy a föld ennek ellenére a parasztoké marad. Az ellenségének, Pintérnek és fiának a jellemzése már sikerültebb. A zsírosparasztok állásfoglalását a népi demokráciával szemben, valóban vagyonuk, a munkásokkal és kommunistákkal szemben érzett gyűlöletük határozza meg. Éppen ezért a kulák ravasz, számító. Népi demokráciánk fejlődésében észreveszi azt, hogy minden új pozitív eredmény csak a munkásosztály és pártunk tekintélyének hatalmas erősödését jelenei. Azonban a kulák sem mondható egészen tipikusnak, sematizmustól mentesnek. Ezek a kulákok egy kissé egyoldalúak, ügyetlenek, mindig túlzottan gőgösek, hetvenkedők. A mi kulákjaink sokkal kétszínűbbek, ravaszabbak. A kulákokra sokkal jellemzőbb az, hogy csak a multat dicsérik, a jelennel kapcsolatban szegénységükről, sőt nyomorúságukról beszélnek. Nem tipikus jelenség az olyan kulák, aki egy munkáshoz — még ha le akarná is kenyerezni — így beszél: „Gábor (nevetgél): Eggyel? .. . van nékem akár egy hordóval is ... D a n i : Micsoda? Gábor : Sonka, füstölt hús ... féldisznó .. . Adok belőle, vihetsz magadnak, az édesanyádnak is. Még többet is... eladásra... Gyere csak. Mondok néked valamit. Mi ketten jól összedolgozhatnánk. Jó üzletet köthetnénk együtt." 124