Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Veres János versei - Az ellenség utolsó mohikánjai

mint az előbb, a nő karperece. Barna válláról verejtékgyöngyök szaladnak szét, nagy izmaira. Lapátjára támaszkodik és sapkáját tarkójára tolva kacag! S én is vele. Itt ülök mellette egy kilométerkövön. Szemem egyberagyog a barátom mély, barna, vidám szemével. Belémártja lapátját a föld fekete, zsíros húsába s fütyörészik. Tudja már, — s tudom én is, — hogy verhetetlenül építi már magának az életét_ Nagy bakancsát nézem s arra gondolok boldogan, hogy miként döng majd az út, ha munka után elindul a kultúrotthon felé s én velemegyelc. Én Azsajevet, ö Polevojt olvas majd, miközben simahajú kis szövőlány kacsint felénk pajtáskodón és átszól a túlsó asztaltól: „Kapcsold be a rádiót, elvtárs, az Alekszandrov kórus énekel, a Sztálin-kantátát adja Moszkva!"