Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Libusa brigádja

— Csak ne piszkálnának annyit az emberek, — vetette közbe Kosztolny Vera. — Meglátjátok, ez is elmúlik egyszer és büszkék lesznek ránk! De lássuk be, bennünk is van hiba. Nézzétek Mancit, már nem tanul rendesen, inkább a tánccsoporthoz húz. Jó, az !s kell, nem lehet ellene senkinek sem kifogása. De mondjátok, mi a fontosabb most, a brigád vagy a tánccsoport? — A brigád! — kiáltották többen is. — Na látjátok. És ha Manci szerelmes lett Jóskába, elhívhatja őt is az iskolába, tanulhat velünk együtt! — Ügy van! — nevettek fel a lányok és Manci piros lett, mint a pünkösdi rózsa. — Huncut a beszéded, elvtársnő, — mosolyodott el a közelben tartózkodó Fillo János, az egyik esztergályos, aki több mint húsz éve dolgozott a gyárban és egyaránt értett minden géphez. Most éppen haza készülődött. Kíváncsiságból jött hozzánk. Ő azok közé a kevesek közé tartozott, akik nem szólták meg a brigádot. Szeretett bennünket. Eddig is gyakran adott nekünk tanácsokat. — Van nálatok nagyobb hiba is, — mondta ekkor Fillo, akit egyszerűen csak János bácsinak tituláltunk, — és ez a hiba az oktatók nemtörődöm munkája. Nekik mindegy, hogy egy-két milliméter ide vagy oda, ezért van annyi selejtetek! — Megkérjük a műhelyvezetőt, hogy váltsák le őket! — indítványozta az egyik leány. A lányok helyeslően tapsoltak. — Ha megengeditek, — mondotta váratlanul János bácsi, — én mint élmunkás védnökséget vállalok a brigád fölött. Egészen új dolog az, amit csináltok. Dehogy jöttek volna ezelőtt a lányok úgy a gépekhez dolgozni és még hozzá a férfiak helyére. Higgyétek el, én is szégyeltem magam, amikor többször nem ment nektek a munka. De most már veletek együtt akarok örülni a sikernek is, csak kedvvel dolgozzatok! — Éljen Fillo elvtárs! — tört ki a lányokból a lelkesedés. Eszti közben megjelent Bellus Valival. Nem tettünk egy fia szemrehányást sem. Jobb ez így. Klíma Erzsi átölelte. Egymásra mosolyogtak. — Nézd, új oktatónk van, János bácsi! — szólt hozzá Erzsi. — Ami pedig az újságcikket illeti, — folytattam ezután, — mi magunk megírjuk a szerkesztőségnek a brigád törté109