Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása
86 A N ŕELVHASZNÁLAT 86 — amelyek az iskolákkal és egyéb közművelődési intézményekkel voltak kapcsolatosak, és szorosan összefüggtek a nyelvhasználattal; — amelyek szabályozták az állampolgárság megszerzését és elvesztését, bár csak közvetve, míg szavatolták, hogy a nemzetiségek tagjait nem fosztják meg önkényesen állampolgárságuktól. Ide sorolták még azokat a jogszabályokat is, amelyek meghatározták Kárpátalja különleges jogállását. A nyelvi és az állampolgársági törvényt csak 1920-ban fogadta el a nemzetgyűlés. Addig az osztrák és a magyar törvények alapján lehetett eljárni, igaz, csak részben és az esetek többségében csak közvetve. Az okatásügy viszont teljes egészében a régi jogszabályok szerint igazodott, amelyeket az új csehszlovák törvények idővel módosítottak és kiegészítettek. Az első, 1921-es országos népszámlálást már az új csehszlovák jogszabály alapján tartották. Várható volt azonban, hogy tételes csehszlovák jogszabályok hiányában nehézségek merülnek fel, elsősorban a nyelvhasználat terén, majd az állampolgársági ügyekben. A keletkezett hézagok pótlása érdekében ezért a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság megkísérelte, hogy az osztrák és a magyar jogszabályokat alkalmazza, természetesen az új, csehszlovák törvények szellemében. A „forradalmi" nemzetgyűlés a Saint-Germain-en-Laye-i kisebbik nemzetközi szerződés rendelkezéseinek egész sorát foglalta az Alkotmánylevélbe és egyéb alkotmánytörvényekbe, eleget téve ezzel a szerződés 1. cikkelyéből eredő kötelezettségének. Csehszlovákia ugyanis ebben a cikkelyben kötelezte magát, hogy a szerződés 2—8. cikkelyének rendelkezéseit „alaptörvényként" ismeri el . A nyelvi törvény elfogadása előtt tehát a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság gondoskodott a nyelvhasználat ideiglenes, átmeneti megoldásáról. Az 1919. március 19-i elvi jelentőségű határozata szerint a csehszlovák nemzetnek az 1918. október 28-i 11. számú törvényben kinyilvánított önrendelkezése alapján megalakult csehszlovák állam nemzeti jellegéből logikusan következik, hogy a cseh (szlovák) nyelv az a nyelv, amelyen az állam és szervei kinyilvánítják akaratukat és gyakorolják jogaikat 9 8. Ugyanez a következtetés jutott kifejezésre az 1918. november 2-i 1. számú csehszlovák törvény (a törvények és a rendeletek kihirdetésének 97/ A szerződés 1. cikkelyének francia nyelvű szövege szerint „comme lois fondamentales". — Sbírka..., 1921. évf., 134. rész, 2304—2305.1. 98/ A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1919. március 19-i pres/73/18, Bohuši, správ. V. sz. elvi jelentőségű határozata.
