Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

II. A csehszlovák állam népessége - 6. A magyar nyelvterület

A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE 81 vidéken is több szlovák telep létesült: Barsbese, Kissalló, Damásd, Csata, Felsőfegyvernek, Nagypeszek és Lontó határában. Még mindig erős magyar kisebbség élt a honti vidéken fekvő Báton, Csánkon, Alsózsemberen, Hontkiskéren, Hontvarsányon, Horhin, Nagyke­reskényben, Derzsenyén, Dalmadon, Hévmagyarádon, továbbá Selmec- és Bélabányán (6340,41,8 %), Korponán (484,12,1 %), Gyűgyön (75,53,6 %) és Merén (91,54,8 %). A középső nyelvterületen, Losonc vidékén több telep létesült Bozita, továbbá Pilis, Fülek és Ragyolc határában. Az 1930. évi népszámlálás adatai a szlovákság javára történt jelentékeny eltolódásról tanúskodnak Fülekke­lecsény, Perse, Mucsény és Csákányháza községekben. Honti területen Deménd, Felsőszemeréd, Egeg és Ipolyság majorságain, majd kelet felé haladva Kiscsalomja, Ipolyharaszti, Leszenye, Bátorfalu, Tótgyarmat és Zséiy községben, a nógrádi és gömöri területeken pedig Fülekpilis, Fülek, Ragyolc, Perse, Vilke, Mucsény, Csákányháza, Osgyán, Dúsa, Várgede, Jánosi, Bellény és Dobóca községekben erősödött a szlovák elem. A nógrádi területen egyébként különösen szembetűnő a magyar nyelvű lakosság lélekszámának gyors apadása Zsély, Bussa, Felsőzellő, Tőrincs, Vilke, Ipolynyitra, Bolyk és Kétkeresztúr községekben, valamint Losonc városában. A szlovák nyelvterületen pedig néhány jellegzetes nóg­rádi településről csaknem teljesen kiszorult a magyarság. Említésre méltó közülük Ebeck, Szklabonya, Kiskürtös, Alsósztregova, Gács, Videfalva. Az ékszerű behatolás veszélye a magyar nyelvterületre több helyen is fenyegetett. A legismertebb ékek közt lehet említeni az Egeg és Ipolyság között alakulót, majd Bátorfalunál az országhatár felé épülőt, de a Kassa alatti terület is meglehetősen veszélyeztetetté vált. A Kassától délre élő ún. ósva-völgyi szigetmagyarság az első köztársaság két évtizede alatt csaknem teljesen eltűnt. A kétnyelvű Györké és Felsőcsáj községekben a magyarság már az 1930-as népszámláláskor 10 % alatt maradt. A harmincas évek folyamán Beszter, Magyarbőd, Garbócbogdány, Felsőcsáj, Györké, Nagyszalánc és Kisszalánc iránt erősödött a szlovákság érdeklődése. A magyarság nagyobb méretű térvesztése tapasztalható a Ronyva-vidéken. A Ronyva-völgyi térvesztésnek az elsők között Legenye és Alsómihályi esett áldozatul. A szlovákság gyarapodása nagyobb méreteket öltött Nagytoronya, Kistoronya, Szürnyeg, Kisbari és Bodrogszerdahely községekben. A magyarság egyre fogyott az Ósva-völgyben, a Ronyva-völgyben, a Bozsva—Ronyva-közben, a Bozsva-völgyben, az Ond-völgyben, s néhány évtized múlva csaknem eltűnt, nyoma veszett.

Next

/
Thumbnails
Contents