Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
II. A csehszlovák állam népessége - 6. A magyar nyelvterület
A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE 77 dik az Ung és a Latorca közé. Az Ung-völgy szívében éket formál, amelynek csúcspontja Ungvár 9 0. Kárpátalja további területén, Ungvártól elindulva a következő helységek jelzik az Összefüggő magyar nyelvterület utolsó határszakaszát: Császlóc, Korláthelmec, Csongor, Barkaszó, Fornos, felette Munkács, továbbá Beregűjfalu, Salánk, Királyháza és Gödényháza. A népszámlálások eredményei azt tanúsítják, hogy a nyelvhatár és a nyelvterület több városa és községe megváltoztatta nemzetiségi jellegét. A legjelentősebb változások közé tartozott, hogy Pozsonyban a magyar nemzetiségű lakosság számaránya az 1910. évi 40,5 százalékról 1921-ben 22,2 százalékra, 1930-ban pedig 15,3 százalékra csökkent. Kassán és Ungvárott hasonlóképpen alakult a helyzet. A legfájdalmasabb csapás talán a Vezérlő Fejedelem városában, Kassán érte a magyarságot, ahol az 1910. évi 75,4 százalék helyett 1930-ban már csak 16,4 százalék volt a számaránya. A magyar elem aránya a magyar nyelvterületen és a hozzá közel fekvő városokban ekképpen változott meg az 1910 és 1930 közti két évtized folyamán: (táblázat a 76. oldalon) Az előbbiekben szó esett arról, hogy Kenyhec és Miglécnémeti közelében megszakad a csehszlovákiai magyar nyelvhatár vonala, és csak a Ronyva patak mentén távolodik el ismét az országhatártól. Ez a vonal a múltban még folyamatosan haladt át számos olyan helységen, amelyben ma már alig vallja magát valaki magyar anyanyelvűnek vagy magyar nemzetiségűnek. Ezek közé számíthatjuk egyebek közt Zsebes, Bölzse, Hernádcsány, Hernádgönyü, Hernádzsadány, Abaúinádasd, Eszkáros, Abaújrákos, Nagyszalánc, Kalsa, Kolbása, Biste, Lasztóc, Alsómihályi, Legenye, Csörgő, Velejte, Gercsely, Barancs, Kazsó, Hardicsa, Garany, Bodzásújlak, Magyarsas, Kásó és Céke községeket. A fentiek ismeretében tekintsük át vázlatosan a magyar nyelvterület helyzetét és módosulását. A húszas években a magyar nyelvterület belsejében is több község 90/ A nyelvhatár utolsó szlovákiai szakaszán 1910-ben számos magyar élt. Egyes községekben a kővetkezői volt a magyarok számaránya (zárójelben magyar anyanyelvű): Kistoronya 567 (529, 93,3 %), Nagytoronya 762 (592, 77,7 %'), Kisráska 314 (307, 97,8 %), Hegyi 379 (314, 82,8 %), Bajánháza 518 (480, 92,7 %), Alsómihályi 712 (697, 97,9 %), Legenye 473 (434, 91,8 %), Gercsely 528 (413,78,2 %), Kazsó 276 (210,76,1 %), Hardicsa 1228 (914,74,4 %), Garany 1247 (1130, 90,6 %), Magyarsas 562 (397, 70,6 %), Céke 1029 (905, 87,9 %); Kárpátalján: Ungvár 16 919 (13 590, 80,3 %), Munkács 17 275 (12 686, 73,6 %), Beregszász 12 933 (12 432, 96,1 %).
