Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VIII. A közelmúlt alakulása - 8. Küzdelem a magyar nyelv használatáért
310 A KÖZELMÚLT ALAKULÁSA 326 A hirdetmény 40. §-ának 1. bekezdését a jogszabály alkotója szerint úgy kellett értelmezni, hogy a szülői nyilatkozat az anyanyelv használatát is magába foglalja. A magyar szülők tehát nyilatkozatukban 1959. október 1-je óta arra is kitérhettek, hogy gyermekük személynevét magyar változatban írják be a születési anyakönyvbe. Az ukránok, a németek, a lengyelek és egyéb nemzetiségű személyek szintén ragaszkodhattak személynevük anyanyelvi változatához. Az említett nappal tehát mód nyílt arra, hogy a szülők, bármely nemzetiséghez is tartoznak, anyanyelvükön vezettessék be gyermekeik nevét az anyakönyvbe. Az 1959. október 1-je után született személyek nevét is meg lehetett változtatni, ha a születési anyakönyvbe annak cseh vagy szlovák alakváltozatát vezették be. Az érdekelteknek azonban kérvénnyel kellett fordulniuk az illetékes nemzeti bizottság igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szervéhez, amely engedélyezhette a névváltoztatást, de csak akkor, ha az nem ellenkezett a társadalom érdekeivel, vagy ha valóban indokolt volt. Az 1977. évi 22. számú hirdetményt később hatályon kívül helyezték. Törvény váltotta fel 44 9. A főosztály a nemzetiségi jogok minél szélesebb körű megvalósítása érdekében a kormány hivatalának más főosztályaival is több esetben folytatott tárgyalásokat. Ezek közé sorolható az az eszmecsere, melyet 1975. január 6-án a Legiszlatív Tanács titkárságának képviselőjével folytatott. Sor került a „legsikamlósabb" esetek megtárgyalására. Számtalan nemzetiségi probléma vált vita tárgyává. Szó esett egyebek közt a „kis lépések" politikájának alkalmazásáról, sőt terítékre került a magyarok 1938-ban játszott szerepe is. Miben alakult ki nézetazonosság? Csak abban, hogy ajánlatos a legfelsőbb államigazgatási szervek eddig elfogadott határozatainak egységes szerkezetbe foglalása és a nemzeti bizottságokhoz, a központi és egyéb államigazgatási szervekhez való eljuttatása, valamint a törvénytár megjelentetése magyar fordításban. A nemzetiségi jogok törvény útján történő szabályozásáról továbbra is megoszlottak a vélemények. A nemzetiségi főosztály az 1968-ban és 1969-ben egyik legégetőbb problémának számító bíróságon kívüli rehabilitáció előkészítésében is részt vett. Az elképzelés akkor nem valósult meg. A részletesen kidolgozott 449/ Az 1977. évi 22. sz. szövetségi belügyminisztériumi hirdetményt az 1991. évi 4. sz. ugyancsak szövetségi belügyminisztériumi hirdetménnyel együtt hatályon kívül helyezte a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1994. május 27-i 154. sz. törvénye. — Zbierka..., 1994. évf., 43. rész, 802—808.1.; Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek, 205.1.
