Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

VII. A félmúlt - 7. Csehszlovák alkotmányok

270 A FÉLMÚLT 270 bekezdése egyetlen szóval sem említi, hogy valamely nemzetiségi nyelv használatának joga csak akkor illeti meg a nem csehszlovák nyelvű személyeket, ha egy bírósági járásban bizonyos százalékarányban élnek. A 20 %-os hányad bevezetése tehát nem állt összhangban a nemzetközi szerződésnek nemhogy a szellemével, de még a betűjével sem. A hatodik fejezet utolsó szakasza deklarálja, hogy Csehszlovákiában „Az erőszakos elnemzetietlenítés semmiféle formája nincs megengedve". De hát ez csak ünnepélyes deklaráció volt, s az is maradt. Az elmúlt évtizedek gyakorlata arról tanúskodik, hogy az illetékes szervek előbb csak hivatkozási alapul használták, később meg már említést sem tettek róla, holott 1948. május 9-ig hatályban volt. Az ún. Május 9-i Alkotmány

3*

9 egyik alapvető cikkelye szerint a Csehszlovák Köztársaság „két egyenjogú szláv nemzetnek, a cseheknek és a szlovákoknak egységes állama". Így alakult a csehek és a szlovákok viszonya a Kassai Kormányprogramban lefektetett alapelvek szerint. Nemzetiségi jogokat egyetlen szakasza sem tartalmaz. Az első képést e téren az 1956. július 31-i 33. számú alkotmánytörvény

390 jelentette. Ennek 2. §-a szerint a Szlovák Nemzeti Tanácsnak az egyenjogúság szellemében biztosítania kell a magyar és az ukrán nemzetiségű polgárok gazdasági és kulturális élete számára a kedvező feltételeket. Ezt a rendelkezést némi módosítással a későbbi szocialista alkotmány is tartalmazza. A németekről azonban ebben sem esik szó. A népi demokratikus alkotmányt tizenkét év múlva felváltotta az 1960. július lí-i 100. számú alkotmánytörvény'

9

1, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya. Az 1. cikkelye szerint a köztársaság „két egyenjogú testvérnemzet, a csehek és a szlovákok egységes állama". A „szláv nemzet" fogalma tehát „testvérnemzetre" változott. Ez az alkotmány nemzetiségi téren még tovább megy, mint a 33. számú alkotmánytörvény. A 25. cikkelyben rögzíti, hogy „Az állam biztosítja a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű állampolgárok számára az anyanyelven való oktatás és a kulturális fejlődés minden lehetőségét és eszközét". Már nemcsak a magyar és az ukrán, hanem a lengyel nemzetiségű állampolgárok is „bekerültek" az alkotmányba. Az állam továbbá már 389/ A Május 9-i Alkotmány (1948. május 9-i 150. sz. alkotmánytörvény). — Sbírka.., 1948. évf, 52. rész, 1081—1108.1. 390/ Zbierka.., 1956. évf, 18. rész, 65—69.1. 391/ Zbierka..., 1960. évf, 40. rész, 289—309.1.; Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek, Bratislava 1989,151—155.1.