Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 3. Kárpátalja elcsatolása
258 A FÉLMÚLT 258 ram VII. cikkelye már sejtette ezt. A kormány megígérte az előkészületek megtételét. Kárpátalján 1944. december 12-én nyilvános gyűléseken követelték, hogy a területet egyesítsék Ukrajnával. Az ezt követő aláírási kampány során csaknem negyedmillió ember állt ki a mellett az indítvány mellett, hogy Kárpátalját csatolják az ősi földhöz, Ukrajnához. Egy kis nemzetközi huzavona után ez végül is bekövetkezett. A „felszabadítók" végleg ott maradtak. A csehszlovák kormányküldöttség 1945. június 29-én írta alá a Kárpátalja átadásáról szóló szerződést 36 2, melyet 1945. november 22-én ratifikált az Ideiglenes Nemzetgyűlés: az a Nemzetgyűlés, amely nem volt alkotmányos módon megválasztott parlament. A szerződés 1. cikkelyének szövege szerint a „Kárpátokon Túli Ukrajna", összhangban a terület lakosságának kívánságával, egyesül Ukrajnával. Az egyesülés a valóságban már a szerződés aláírása előtt megtörtént. Prága gyorsan kiegyenlítette a Moszkva által benyújtott számlát. Nem akarta megbontani a lépten-nyomon hangoztatott „örök barátságot". Még egy megjegyzés Csehszlovákia határaival kapcsolatban: Csehszlovákia régi határai között született újjá, Kárpátalja nélkül; visszakerült hozzá Těšín és környéke s a Magyarországhoz csatolt dél-szlovákiai magyar vidék, Csehszlovákia pedig visszaszolgáltatta azt a területet, amelyet a szlovák hadsereg 1939-ben elfoglalt. Sőt, a Kárpátalja nélküli Csehszlovákia meg is nagyobbodott három magyarországi községgel Pozsony térségében (Oroszvár, Dunacsún, Horvátjárfalu). A csehszlovák kormány azonban további területekre is igényt tartott a háború utáni határrendezések idején. Még nagyobb csehszlovák államot szeretett volna létrehozni. A csehszlovák hadsereg még Ratibořba is betört, s megszállta. Igényt tartott Kladsko, Ratiboř és Hlučín területére és vidékére, sőt Luzsica iránt is érdeklődött. E törekvések közül azonban egyet sem tudott megvalósítani. A csehek telhetetlensége nem talált nemzetközi megértésre. 362/ A nemzetközi szerződés 1. cikkelye szlovák nyelven: „Zakarpatská Ukrajina (podľa československej ústavy nazývaná Podkarpatská Rus), ktorá bola pojatá na základe smluvy zo dňa 10. septembra 1919, uzavretej v St.-Germain-en-Laye ako samosprávny celok do rámca Československej republiky, sjednocuje sa v súhlase so želaním, prejaveným obyvateľstvom Zakarpatskej Ukrajiny... so svojou odvekou otčinou — Ukrajinou a vteľuje sa do rámca Ukrajinskej sovietskej socialistickej republiky." A szerződést csehszlovák részről Zdeněk Fierlinger kormányelnök és Vladimír Clementis külügyi államtitkár, Edvard Beneš két teljhatalmú megbízottja írta alá. A megerősítő okiratokat 1946. január 30—án cserélték ki. A szerződés ugyanazon a napon lépett életbe. — Sbírka..., 1946. évf, 81. rész, 1178.1.
