Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 2. A Kassai Kormányprogram és következményei
244 A FÉLMÚLT jogi norma szerint is volt lehetőség arra, hogy valaki kivételt kapjon, munkahelyén maradhasson vagy továbbra is folyósítsák számára a nyugdíjat, az ilyen esetek száma azonban elenyészően csekély volt. Az alkalmaztatással kapcsolatos a Megbízottak Testületének 1946. február 25-i 37. számú rendelete, amely szerint azokat a német és magyar nemzetiségű személyeket, akiket a 33. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum megfosztott csehszlovák állampolgárságuktól, a külföldiek alkalmaztatásáról szóló 333/1939 Sl.z. számú törvény (a szlovák állam törvénye) szerint sem szabad alkalmazni. A magyar és a német nemzetiségű személyekre az általános munkakötelezettségről szóló elnöki dekrétum vonatkozott 33 7. * Az említett rendeletekkel párhuzamosan Prága is egyre több jogszabályt publikált a németekkel és a magyarokkal kapcsolatban. Akadtak köztük olyanok is, amelyek hatálya csak a cseh történelmi tartományokra terjedt ki, zömük azonban országos hatályú volt. Ezek közé tartozott az 1945. augusztus 2-án kelt hírhedt 33. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum is. Ez a kollektív felelősségre vonás elve alapján kiadott alkotmánydekrétum augusztus 10-én lépett hatályba. Ettől a gyászos emlékű naptól fogva vált a csehszlovákiai németség és magyarság de iure is hontalanná. E dekrétum szerint mindazok a német és magyar nemzetiségű állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom előírásai szerint német vagy magyar állampolgárságot szereztek, a megszerzés napjával elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár a dekrétum hatályba lépésének napjával vesztette el csehszlovák állampolgárságát. Az elnöki dekrétum nem vonatkozott azokra a németekre és magyarokra, akik a köztársaság fokozott veszélyeztetettsége idején hivatalosan csehnek vagy szlováknak vallották magukat. Számuk nagyon csekély lehetett. Azok a csehek, szlovákok vagy más szláv nemzetek tagjai viszont, akik az említett időben kényszerűségből vagy más körülmények miatt németnek vagy magyarnak vallották magukat, nem voltak németeknek vagy magyaroknak tekinthetők, ha a járási nemzeti bizottság (járási közigazgatási bizottság) útján megkapták a nemzeti megbízhatóságról szóló belügyminisztériumi bizonylatot. Természetesen azok a személyek is megtarthatták állampolgárságukat, akik hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, nem vétettek a 337/ Zbierka..., 1946. évf, 6. rész, 47. 1.; Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal?, 30—32.1.
