Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

I. A köztársaság fénykora - 2. A nemzetközi szerződések szövevényében

23 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA A kisantant megalakulása erősítette Csehszlovákia nemzetközi helyzetét, viszont tovább fokozta Magyarország külföldi elszigetelését, melyből csak az 1927. április 5-i magyar—olasz barátsági szerződés által sikerült kijutnia. A szövetség létrejöttében az eddig feltárt források szerint a magyarkérdés és a Habsburg-ház ügye játszotta a döntő szerepet. A kisantant egyébként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A bosszú hozta létre, az pedig ebben az esetben sem bizonyult jó tanácsadónak: éket vert Közép-Európa népei közé. A Népszövetség, amelynek az eredeti tervek szerint fel kellett volna váltania a régebbi szövetségeket, megalakulásától fogva magán viselte a gyengeség és a tehetetlenség jeleit. A háború után ezért új szövetségek megkötésére került sor, elsősorban azok között az államok között, amelyek biztosítani akarták létüket a legyőzött hatalmak fenyegetésével s a status quo revíziója iránti igényével szemben. Alkotóik igyekeztek az új szövetséges szerződéseket — melyek általában a kollektív biztonság megőrzésével függtek össze — a Népszövetség egyezményokmányának rendelkezései szerint módosítani. Franciaország is kereste az utat, hogy biztosítsa magát egy esetleges német támadással szemben, s az európai kontinensen megtarthassa a győztes háborúval kivívott fölényét. A háttér biztosítása után a közép- és kelet-európai államok felé irányította figyelmét. A nyugati győzők elképzelése szerint ezeknek az államoknak kellett volna alkotniuk az ún. cordon sanitaire-t, amely elválasztotta volna a Szovjetuniót Európa többi államától. Feladatuk ellátásához Franciaország hajlandó volt az anyagi és diplomáciai támogatáson kívül politikai és katonai segítséget is nyújtani nekik, így került aláírásra 1924. január 25-én a francia szerződések rendszerében az a biztonsági és szövetségi szerződés, mellyel Franciaország teljesen magához láncolta Csehszlovákiát. Akkor kötötték meg, amikor a kisantant már lényegében francia befolyás alatt állt. A határozatlan időre kötött szerződés arra kötelezte a feleket, hogy a biztonságukat veszélyeztető és a békeszerződések által teremtett rendet megzavaró külpolitikai kérdésekben egyetértésben és összhangban járjanak el. Mindkét állam kormánya megegyezett abban, hogy ilyen esetnek tekintik az osztrák függetlenség megszegését, a Habsburg-, illetve a Hohenzollern-ház restaurálására irányuló törekvést. Az 1925. október 16-án Locarnóban Németország, Belgium, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Csehszlovákia részvételével megtartott konferencián több szerződés szövegében állapodtak meg. Ezeket azonban csak 1925. december l-jén írták alá Londonban. Mindegyiknek az volt a feladata, hogy hozzájáruljon az európai béke megszilárdításához.