Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 1. A csehszlovák állam újjászületése
A FÉLMÚLT 223 Az alkotmányellenes törvények csúcsát az 1938. december 15-én alkotott 330. számú alkotmánytörvény jelenti 29 2. Ez kétévi időtartamra felhatalmazta a köztársasági elnököt, hogy szükség szerint alkotmányerejű dekrétumokkal módosítsa az alkotmánylevelet és más alkotmánytörvények egyes rendelkezéseit, amivel bevezette az elnöki dekrétumok rendszerét, intézményét. Ezt az új „vívmányt" — sajnos — a Londonban élő exelnök, Edvard Beneš is magáévá tette, s a háború után kiadott alkotmánydekrétumai és dekrétumai (amelyeket az alkotmányosság betartásával nem lehetett volna megalkotni) elsősorban a csehszlovákiai német és magyar nemzeti kisebbséget érintették fájdalmasan. 1939. március 14-én kikiáltották az önálló szlovák államot; március 15-én a müncheni döntés után megmaradt cseh tartományok megszállás alá kerültek, s protektorátussá váltak a Német Birodalomban. Edvard Beneš Chicagóban értesült Prága megszállásáról. Olyan érzés fogta el, hogy jogellenesen kényszerült lemondásra. Ezért mint „a Csehszlovák Köztársaság volt elnöke" („bývalý president") küldött tiltakozó táviratokat a világ politikusainak, s arra kérte őket, hogy ítéljék el a megszállást 29 3. A München előtti köztársaság jogfolytonosságának elismerését egyelőre nem kérte tőlük, erre még nem érett meg az idő. Később aztán erre is sor került. Időközben kitört a háború. 1939. szeptember l-jén a Wehrmacht megtámadta Lengyelországot. Edvard Beneš reaktiválta magát mint a Csehszlovák Köztársaság második elnöke. Az idő kedvezett neki. 1939. október 17-én Párizsban megalakult a Csehszlovák Nemzeti Bizottság, amely 1940 júniusában — a francia helyzet rosszabbodása miatt — Londonba tette át székhelyét. Megjegyzem, a londoni emigrációs csoport Csehszlovákia visszaállítása érdekében kifejtett aktivitásának eredményessége szorosan összefüggött Edvard Beneš személyével, széles ismeretségi körével, nemzetközi kapcsolataival, külföldi tapasztalataival és hazája kérdésében valóban fáradhatatlan tevékenységével. Beneš végül is — a háború utolsó esztendejében — győztesként tetszeleghetett itthon és a világ előtt. 292/ Az 1938. december 15-én elfogadott 330. sz. alkotmánytörvény I. cikkelyének ide vonatkozó része felhatalmazta az elnököt, hogy szükség esetén alkotmánytörvényeket is adjon ki. — Sbírka..., 1938. évf., 110. rész, 1205.1. 293/ Egyes munkatársai azt állították, hogy már akkor így kellett volna aláírnia a táviratokat: A Csehszlovák Köztársaság „második" elnöke. — Beneš, Edvard: Paměti. Od Mníchova k nové válce a k novému vítězství, Praha 1947, 99. 1.
