Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VI. A szlovák állam időszaka - 2. A zsidókérdés megoldása
A SZLOVÁK ÁLLAM IDŐSZAKA 219 vád is elhangzott, hogy a régi Magyarországon a zsidók képezték a szlovákellenes és magyarosító törekvések magvát. A bécsi döntéssel kapcsolatban megemlítette, hogy ez az idegen, Szlovákiában menedéket kereső elem nem volt másodrangú tényező az államhatárok megállapításánál, sőt azt állította, hogy a Csehszlovák Köztársaság idején a szlovákoknak miattuk kellett külföldre menekülniük, míg az országot zsidó bevándorlók özönlötték el 28 2. A hatalom persze minden törvényes alap nélkül is foganatosított intézkedéseket a zsidókérdés fokozatos megoldására. Lássuk azonban, melyek voltak a hírhedt zsidóellenes alaptörvények és legfontosabb jogszabályok! A sziovák parlament 1940. szeptember 3-án alkotmánytörvénnyel 283 hatalmazta fel a kormányt, hogy rendeleti úton intézkedjék a zsidók kiszorításáról a gazdasági életből, illetve arról, hogy a zsidók vagyona keresztények tulajdonába menjen át, vagyis az arizációról. A már kiadott jogszabályokra a zsidók jogállásáról szóló 1941. szeptember 9-i kormányrendelet — a hírhedt zsidókódex m — tette fel a koronát. Ez egyesítette — összesen 270 szakaszban — a zsidók ellen már kiadott intézkedéseket. Európa legszörnyűbb zsidóellenes jogszabályai közé tartozott. A faji jogalkotás „remekműve". Rendelkezései szerint egyebek közt nyilvántartásba vették a zsidókat, megkülönböztető jel (zsidó csillag) viselésére kötelezték őket, megtiltották a házasságkötést zsidók és nem zsidók között, sőt még a zsidók és zsidókeverékek között is, súlyos büntetést helyeztek kilátásba zsidó és nem zsidó közti házasságon kívüli nemi érintkezés esetére, a zsidókat megfosztották aktív és passzív választójoguktól, bírósági tárgyalásokon még a tolmács szerepét sem tölthették be, nem lehettek állami és közalkalmazottak, közjegyzők, ügyvédek, nem folytathattak orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi gyakorlatot, lakásaikat megjelölték, a biztonsági szervek bármikor házkutatást tarthattak náluk, postai küldeményeiket (leveleiket, csomagjaikat stb.) zsidó csillaggal kellett megjelölniük, kiköltöztethették őket a lakásaikból, megtilthatták nekik, hogy bizonyos városokban, községekben, utcákban lakjanak, nem volt szabad fürdőket, vendéglőket, kávéházakat, kiállításokat 282/ Vö.: Sas Andor: A szlovákiai zsidók üldözése 1939—1945. In: Kalligram 1993/2. szám, 54, 64.1. 283/ Ústavný zákon zo dňa 3. septembra 1940 č. 210, ktorým sa vláda splnomocňuje, aby činila opatrenia vo veciach arizácie. — Slovenský zákonník, 1940. évf, 44. rész, 343. 1.; Dejiny.., 493.1. 284/ Nariadenie vlády zo dňa 9. septembra 1941 č. 198 o právnom postavení Židov. — Slovenský zákonník, 1941. évf, 52. rész, 643—684. i.
