Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 2. A nemzetközi szerződések szövevényében
21 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA -TI népszavazásnak még a gondolatát is kategorikusan elutasította . Edvard Beneš 1920. február 20-án elhangzott nemzetgyűlési beszédében a békeküldöttség tevékenységéről szólva egyebek közt elmondotta: a csehszlovák külpolitika arra törekedett Párizsban, hogy Magyarország ne kapjon kedvezőbb békét, mint Ausztria és Németország. A magyar ellenjavaslatokra benyújtott memorandumában leszögezte, hogy Csehszlovákia nem tesz engedményeket a területi kérdésekben, s az erről szóló vitákat sem támogatja. A nemzetiségi területekkel kapcsolatban pedig kijelentette, hogy élnek ugyan magyarok a Dunától északra is, de a határ csak a Duna lehet, mert ez olyan stratégiai vonal, amely megakadályozhatja Magyarország és Csehszlovákia között az ellenségeskedést. A csehszlovák kormány — tekintettel a magyarországi helyzetre — külpolitikai lépéseket is tett biztonsága és külső helyzete megerősítésére. A politikai lépések legfőbb indítékának a magyar reakció elleni közös védekezést tekintette. Edvard Beneš külügyminiszter már 1919 decemberében megbeszéléseket folytatott a párizsi jugoszláv követtel, s rajta keresztül olyan védelmi szövetség megkötését ajánlotta Jugoszláviának, amely az esetleges magyar támadástól is megóvná a két országot. A külügyminiszter mindjárt az új év elején, 1920. január 5-én levelet küldött a román miniszterelnöknek, amelyben szintén a két ország szorosabb együttműködését sürgette 2 4. Hasonló sorokat juttatott el Belgrádba is. Ekkor azonban még mind a román, mind a jugoszláv kormány kitért a szerződés megkötése elől. Prágában, Belgrádban és Bukarestben csakhamar rádöbbentek, hogy csak játékszerek a nyugati politika kezében. Edvard Beneš, a cseh burzsoázia hű képviselője magának, illetve a cseheknek követelte a vezető szerepet a Duna-medence rendezésében. A francia kormány Magyarországgal kap23/ Erről Edvard Beneš a következőket állapította meg: „A népszavazás, amiről most Magyarországon oly sokat beszélnek, a magyarok taktikája, amelyet a bizonytalan nemzetközi helyzetre és propagandára építenek, hogy felforgassák Közép-Európát (...). Az a véleményünk, hogy most nem területi kérdésről van sző, hanem arról, hogy a jövő állami politikájának elvi irányát megszabjuk." — Vö.: Národní politika c. újság 1920. február 20-i száma. 24/ Edvard Beneš egyebek közt a következőket írta január 5-i levelében a román miniszterelnöknek: „Tekintettel a magyarországi szituációra, valamint arra, hogy Magyarország szándékai Csehszlovákiával és Romániával szemben teljesen azonosak, elérkezett az idő arra, hogy a két ország a magyar veszéllyel szemben lépéseket tegyen (...). Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia könnyen elérhetnének olyan szerződést, mely biztosítékot nyújtana számukra a magyar veszéllyel szemben." — Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években, Budapest 1968,18.1.
