Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
V. A csehszlovák állam felbomlása - 2. Memorandum "a magyarkérdés megoldása tárgyában"
196 A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM FELBOMLÁSA 2. Memorandum „a magyarkérdés megoldása tárgyában" A besztercebányai dokumentumból indult ki a kommunista képviselők és szenátorok klubjának memoranduma. Komplex módon foglalkozik a nemzetiségi kérdés megoldásával. A memorandumot 1938 áprilisában terjesztették elő Milan Hodža miniszterelnöknek „a magyarkérdés megoldása tárgyában". 23 1 A csehszlovák nemzetgyűlés kommunista képviselői és szenátorai a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság legégetőbb szükségleteinek megoldására hívták fel a kormány figyelmét. Figyelmeztették a miniszterelnököt, hogy pártjuk már több ízben hangoztatta a csehszlovákiai nemzetiségek, így a Csehszlovákiában elő „magyarság polgári egyenjogúsításának szükségességét". A kommunista képviselők és szenátorok terjedelmes javaslatot terjesztettek elő „A magyarkérdés mielőbbi megoldása érdekében", s olyan intézkedéseket indítványoztak, amelyek „feltétlenül indokoltak és sürgősek" voltak. A beadványban megemlítették, hogy a magyar nép szociális helyzetének javítása érdekében olyan gazdasági reformprogram kidolgozását javasolták március 29-i parlamenti nyilatkozatukban, amely a magyar nemzeti kisebbségnek is gyors segítséget jelentene. Figyelmeztették a kormányt, hogy „egyes gazdasági terhek és hiányok a magyar lakosságot különösképpen sújtják, és ezeknek enyhítése nagy mértékben hozzájárulna a csehszlovákiai magyar nép életviszonyainak megjavításához". Nézetük szerint a párt 1937. január 10-én benyújtott javaslata alapján lehetőség nyílna arra, hogy „az 230/ A nemzeti kisebbségek helyzetének kedvezőtlen alakulását az a dokumentum tükrözi, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja 1937. május 16—17-én Besztercebányán megtartott össz-szlovákiai konferenciáján fogadtak el; itt hagyták jóvá Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének tervezetét. A dokumentumnak magyar vonatkozású részei is voltak. Egyebek közt ilyen megállapításokat tartalmaz: a magyar tanítási nyelvű iskolák száma nem felel meg a magyar lakosság számarányának; az oktatáspolitika magán viseli az elnemzetietlenítés nyomait; egyre több magyar tanuló kénytelen szlovák iskolába járni; a magyar nemzeti kisebbséget „a nemzeti kulcs aránya szerint 87 polgári iskola illetné meg, de nincs neki csak 11, tehát 76-tal kevesebb"; a magyar főiskolai hallgatók számára nincs egy magyar tanszék sem; a nemzeti kisebbségek tagjai nem használhatják nyelvüket a társadalmi életben; a magyar járásokban kevés a magyar nemzetiségű állami és közalkalmazott. — Vö.: Arató Endre: i.m., 284., 290., 300 (a forrásmunkák jegyzéke). 1.; Plevza, Viliam: Trvalé hodnoty, Bratislava 1976, 1. kötet, 298—299. 1.; Z prameňov..., 272—275.1.; Dejiny..., 396.1.; Slovenské zvesti, 1937. június 4.; Purgat, Juraj: OdTrianonu po Košice, Bratislava 1970,107—108.1. 231/ A képviselői klub nevében 30 képviselő, a szenátori klub nevében 16 szenátor írta alá. — Kiss József: Vállvetve, Bratislava 1972,26.1. (fotokópia); Dejiny..., 395—396. 1.
