Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 5. Speciális jogszabályok
A N ŕELVHASZNÁLAT 135 hivatalos fordításról" szóló rendelkezés hatálya 1922. január l-jével vette kezdetét. Ennek a jogszabálynak az alapján a teljes Törvények és Rendeletek Tára egészen 1938-ig jelent meg fordításban. Az 1938. december 30-i 392. számú kormányrendelettel, amelyet az 1938. december 15-i 330. számú felhatalmazási alkotmánytörvény II. cikkelye alapján a „Cseh-Szlovák Köztársaság" kormánya adott ki, hatályát vesztette az 1919. március 13-i 139. számú törvény és az azt módosító 1921. december 20-i 500. számú törvény. Az új kormányrendelet 6. §-ának 1. bekezdése szerint a törvények (az Állandó Bizottság intézkedései) eredeti hangzását cseh nyelven hirdetik ki a törvénytár I. részében, s amelyek a szlovák tartományt érintik, szlovák nyelven is, amelyek pedig Kárpátaljával kapcsolatosak, azokat „Kárpátalja hivatalos nyelvén" is. A törvénytár II. részét az idézett szakasz 5. bekezdése szerint cseh nyelven, egyedüli eredeti hangzásban adják ki 18 0. E kormányrendelet hatálybalépésével a törvények és rendeletek többé már nem jelentek meg a nemzeti kisebbségek nyelvén, bár a jogszabály erre továbbra is lehetőséget adott. e/ Az 1919. április 10-i 187. számú törvény 5. §-a szerint fizetőeszközként a „csehszlovák koronát" vezették be. A Csehszlovák Nemzeti Bank cseh és szlovák nyelvű elnevezését az orosz, a német, a lengyel és a magyar fordítással együtt az 1920. évi 347. számú törvény 53. §-a tartalmazza. A törvény 8. §-a szerint a bank hivatalos ügyviteli nyelve a csehszlovák. Ezen a nyelven jelenteti meg hirdetményeit és kimutatásait. Mindazokban „a városokban, amelyek lakosságának több mint 20 %-a más nemzetiséghez tartozik, mint csehszlovákhoz", a kifüggesztettekhez az illetékes kisebbségi nyelven készült fordítást is mellékelni kell. Hasonló szabály érvényes a bank épületeinek és hivatali helyiségeinek megjelölésére is. Az államjegyek és a bankjegyek fő szövegét az 1920. évi 122. számú nyelvi törvény 1. §-ának 2. bekezdése szerint hivatalos, államnyelven kell megállapítani. Az államnyelv azonban az államjegyeknek és a bankjegyeknek nem egyedüli, kizárólagos nyelve, hanem csak az a nyelv, amelyen a „fő szöveget" állapítják meg. A forgalomba hozott papírpénzen az 1920. április 14-i 347. számú törvény (banktörvény) 18. §-a szerint a szöveg cseh nyelvű, értékét 180/ Az 1938. évi 392. sz. kormányrendelet 7. §-ának rendelkezése szerint lehetséges volt két, sőt több nyelven is kiadni, éspedig a nemzetiségi lakosság létszáma szerinti sorrendben. A szlovák és a kárpátaljai hivatalos nyelven kihirdetett jogszabályokat cseh fordításban közzé kellett tenni az „Úradné noviny" c. hivatalos lapban, čs Kárpátalja hivatalos nyelvén a „Věstník vlády Podkarpatské Rusi" c. hivatalos lapban. — Sbírka..., 1938. évf., 1334—1336.1.
