Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 5. Speciális jogszabályok
132 A NYELVHASZNÁLAT április 14-i 266. számú törvény és annak végrehajtási rendelete, az 1921. szeptember 25-i 324. számú kormányrendelet. Az 1. § rendelkezése szerint minden városnak, községnek és településnek (településrésznek) hivatalos nevet kell adni. A helységnevek megállapítása a belügyminiszter, az utcák elnevezése pedig a községi képviselő-testületek hatáskörébe tartozik. Minden község köteles a község (település) „bejáratánál és kijáratánál" helységnévtáblát elhelyezni. Ennek tartalmaznia kell a község (település), a politikai járás és a megye elnevezését. A törvény 24. §-a hatályon kívül helyezte az 1898:IV. törvénycikket és mindazokat a jogszabályokat, amelyek ellentétben álltak az említett csehszlovák törvénnyel. A csehszlovák törvény egyébként a népszámlálásról szóló 1920. április 8-i 256. számú törvénnyel együtt lépett hatályba 1920. április 27-én. Egyúttal hatályát vesztette az 1869. március 29-i 67. számú osztrák törvény, amely a házak számozásáról és a népszámlálásról intézkedett. Az 1920. évi 266. számú törvény végrehajtásával kapcsolatban az 1921. augusztus 25-i 324. számú kormányrendelet tartalmaz részletes rendelkezéseket. 1. cikkelye szerint minden város, község és település részére olyan helységnevet állapít meg a belügyminiszter, amelyet „a csehszlovák nyelv alkotott". 2. cikkelye ezzel szemben azt rendeli el, hogy olyan város, község és település részére, amelyben a legutóbbi népszámlálás adatai szerint az ugyanahhoz, de nem a csehszlovák nyelvhez tartozó csehszlovák állampolgárok 20 százaléka él, továbbá a köztársaság bíróságainak és hivatalainak székhelyei számára, amelyek hatásköre kiterjed az olyan bírósági járásra, amelyben a legutóbbi népszámlálás szerint legalább 20 százalékos nemzeti kisebbség él, valamint azoknak a városoknak, községeknek és településeknek az esetében, amelyek számára a csehszlovák nyelv nem alkotott külön helységnevet, a belügyminiszter olyan helységnevet is jóváhagyhat, amelyet a nemzeti kisebbség nyelve alkotott 17 1, „amennyiben meg lehet állapítani a nemzeti kisebbség nyelvén kialakult ilyen történetileg igazolt eredeti helységnevet", s amennyiben ennek nincs adminisztratív vagy egyéb akadálya. Nem lehet a kisebbség nyelvén kialakult eredeti történeti helységnévnek tekinteni azokat a csehszlovák helységneveket, amelyeket a nemzeti kisebbségek helyesírása módosított, sem pedig a fordításokat és az újonnan alkotott helységneveket. Amennyiben valamely város, község vagy település 171/ A hivatalos helységneveket az 1923. évi „Statistický lexikon v Čechách" tartalmazza. A belügyminiszter 1923. június 23-i 43.354. sz. rendeletével hagyta jóvá a benne feltüntetett helységneveket.
