Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Az önkormányzati testületek nyelvhasználata - Községek

124 A NYELVHASZNÁLAT természetesen csak abban az esetben jönnek számításba, ha a kollektív szervek szóbeli tárgyalásáról van szó. Az ülésekről jegyzőkönyveket vezetni és a javaslatokat beiktatni csak akkor lehet kisebbségi nyelven, ha a kisebbség tagjainak száma a községben eléri a 20 százalékot. A csehszlovák nyelv érdekeit támogatja továbbá a 80. cikkely 4. bekezdése, éspedig mindazokban a községekben, amelyek lakosainak száma a legutóbbi népszámláláskor elérte a 3000-et, vagy amelyben községi vagy körjegyző működik. A községi hivatalok hirdetményeit a 81. cikkely szerint azok ügyviteli nyelvén kell közzétenni. Olyan községekben azonban, amelyek lakosainak száma a legutóbbi népszámlálás szerint eléri a 3000-et, a hirdetményeket csehszlovák nyelven is meg kell jelentetni. Hasonló eljárásra kerülhet sor azokban a községekben is, amelyekben nem írásbeli úton, hanem dobszóval teszik közzé a hirdetnivalókat. Az útjelző táblákat szintén kétnyelvű felirattal kell ellátni. Az első helyen természetesen a hivatalos nyelven készült szövegnek kell állnia. Ami a felekkel való érintkezést illeti, egyértelműen leszögezhetjük, hogy minden község mindenkor köteles elfogadni és elintézni valamennyi csehszlovák nyelvű beadványt, szóban és írásban egyaránt. Olyan rendelkezést azonban nem tartalmaz a végrehajtási rendelet, amely szerint a község köteles elfogadni az ügyviteli nyelven benyújtott beadványokat. A törvény és a végrehajtási rendelet alkotói ezt fölöslegesnek tartották jogszabályban rögzíteni. Az ügyviteli nyelven kívül viszont a községek minden más nyelvű beadványt csak a következő esetekben kötelesek elfogadni: — ha államnyelven készült beadványról van szó (a nyelvi törvény 3. §-ának 1. bekezdése és a végrehajtási rendelet 71. cikkelye alapján); — ha az ügyviteli nyelvtől eltérő, de legalább 20 százaléknyi kisebbség nyelvéről van szó (a törvény 3. §-ának 4. bekezdése és a végrehajtási rendelet 71. cikkelyének 2. bekezdése alapján). Ami a beadványok elintézését illeti, ezt a kötelességet a 72. cikkely 1. bekezdése tartalmazza. Ennek alapján a községnek jogában áll minden beadványt saját ügyviteli nyelvén elintézni, természetesen csak akkor, ha a képviselő-testület a 70. cikkely alapján másként nem határoz. A község elintézheti, de nem köteles elintézni a beadványokat az ügyviteli nyelven. Amennyiben nem él ezzel a lehetőségével, akár államnyelven is elintézheti. Nem intézheti el viszont nem államnyelven, ha azt nem nyilvánították ügyviteli nyelvvé vagy nem válhatott azzá. A község azonban köteles minden beadványt elintézni saját ügyviteli nyelvén, ha azt azon a nyelven nyújtották be. Az ügyek más nyelvű, tehát nem ügyviteli nyelven történő elintézéséről