Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 1. Az alkotmányos időszak
11 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA nemzetgyűléssé nyilvánította. Egyik rendelkezése értelmében formálisan alkotmánytörvénnyé vált az általános polgári jogokról szóló 1867. évi 142. számú osztrák alaptörvény, ennek hatályát azonban nem terjesztette ki a régebben Magyarországhoz tartozott területekre. A nemzetiségi jogokat ennek az alaptörvénynek a 19. cikkelye tartalmazta. Az ideiglenes alkotmány külön nem foglalkozott a nemzeti kisebbségek jogaival, még csak említést sem tett róluk. Kihirdetésével az első csehszlovák törvény hatályát vesztette. A nyelvhasználatot nem szabályozta az ideiglenes alkotmány, pedig a régebbi törvények és jogszabályok az akkori körülmények közt használhatatlanokká váltak. Mivel azonban a hivatalos nyelvhasználatot valamiképpen szabályozni kellett, a megoldásról a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság gondoskodott. Álláspontja a következő alapelvet tartalmazza (melynek logikája egy nemzetállam megteremtésének támogatását tükrözi): az állam és annak szervei cseh (szlovák) nyelven fejezik ki akaratukat; az állam területén élő más nemzetiségek tagjai csak annyi jogot igényelhetnek maguknak, amennyi elégséges ahhoz, hogy nemzeti létüket fejleszteni tudják és nyelvüket használhassák, de csakis akkor, ha az állam ezt a jogot megadhatja anélkül, hogy nemzeti jellege sérelmet szenvedne; ezek a jogok kizárólag csehszlovák állampolgárokat illetnek meg, s gyakorlásuk csak azokon a területeken (bírósági járásokban) jöhet számításba, ahol az érintett nemzeti kisebbségek élnek 7. E fontos kérdés szabályozásának elodázása különösen Szlovákia területén éreztette hatását. Csak részben jelentett megoldást az 1918. december 18-i 64. számú törvény (a rendkívüli átmeneti intézkedésekről Szlovákiában), amely szerint „Szlovákiában a hivatalos ügyintézés szlovák nyelven történik". Majd még egy mondat található itt a nyelvhasználattal kapcsolatban: „A Szlovákiában honos más nyelvek használatának jogáról külön rendelet fog megjelenni." A törvény hatálya egyébként a volt Magyar Királyságnak arra a területére terjedt ki, amelynek igazgatását átvette a csehszlovák kormány. A Szövetséges és Társult Főhatalmak (az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán) és Csehszlovákia képviselői 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben megkötötték az 7/ Vö.: A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1919. március 19-i elvi jelentőségű határozata (res. 73/18; Bohuši, správ. V.). — Sbírka rozhodnutí nejvyšSích stolíc soudních republiky Československé. Rozhodnutí nejvyššího správního soudu ve věcech správních. Praha 1921, 557—558.1.; Gyönyör József: i.m., 31.1.
