Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Államnyelv, hivatalos nyelv
A N ŕELVHASZNÁLAT 107 bály elrendelte Szlovákia hivatalainak, hogy államnyelven történő tevékenységük végzésekor „kizárólag a szlovák nyelvet használják". Ide számított a tanítás is. Természetesen lehetővé tette a kivételek engedélyezését, amelyek a nyelvi törvény 4. §-ának rendelkezéséből következhettek . Néhány szót még a beadványok nyelvéről. A nyelvi törvényben előforduló beadvány („podání") fogalmon a végrehajtási rendelet 3. cikkelye értelmében „hivatalos cselekményre irányuló szóbeli vagy írásbeli kérelmet, valamint minden szóbeli vagy írásbeli közlést kell érteni", sőt tulajdonképpen nemcsak magát a kérelmet, hanem az állami szervek elé terjesztett valamennyi iratot, tehát a mellékleteket, a bizonyítási anyagot is. Erre lehet következtetni a végrehajtási rendelet 7. cikkelyének rendelkezéseiből. Azokat a mellékleteket viszont, amelyekre a 7. cikkely rendelkezése nem vonatkozik, államnyelven kell előterjeszteni. A csehszlovák nyelv két hangzásának egymás közti viszonyát a nyelvi törvény 4. §-a határozza meg. Ennek értelmében a hivatalok rendszerint a cseh nyelvet kötelesek használni a köztársaságnak azon a területén, amely 1918. október 28-a előtt a Birodalmi Tanácsban 13 5 képviselt királyságokhoz és tartományokhoz vagy a Porosz Királysághoz tartozott. Szlovákiában általában a szlovák nyelv vált használatossá. A törvény még leszögezi, hogy valamely cseh nyelvű beadvány szlovák nyelvű, illetve valamely szlovák nyelvű beadvány cseh nyelvű elintézését úgy kell venni, mintha az a beadvány nyelvén történt volna. A rendelkezés tehát Csehszlovákiát lényegében két — cseh és szlovák — nyelvterületre osztotta fel. 133/ A rendelet 2. cikkelyének 3. bekezdése szerint a köztársaság szervei: „...a jegyzők (a közjegyzők, a tolmácsok, a földmérők, a jogosított magántechnikusok és bányamérnökök, valamint Szlovenszkóban és Podkarpatszká Ruszban azok a technikusok és mérnökök, akiket a T. és R. Gy.-ben 185. sz. a. kihirdetett törvény 3. §-a említ, az állami körorvosok és az állami községi orvosok, valamint az államigazgatás által hivataluk vagy szolgálatuk, avagy közérdekű kormányzati teendők ellátásával megbízott egyéb személyek". A 70. cikkely 3. bekezdése: „Amennyiben a saját szabályrendelettel bíró városok tanácsai az állami közigazgatás és pénzügyigazgatás ügyeit intézik, a köztársaság szerveinek (a törvény 1. és 2. §-a) tekintetnek (...). Ugyanez érvényes a városi jegyzői hivatalokra, valamint a községi jegyzőkre és körjegyzőkre is." A 91. cikkely 2. bekezdése: „...a kereskedelmi és iparkamarák, amennyiben védjegy és minta-védelmi ügyekben működnek, a köztársaság szerveinek... tekintendők..." — A csehszlovák állam..., 1926. évf., 48., 63. és 67.1. 134/ A kormányelnök 270. számú hirdetménye (1938. október 10-i 1/1938 pres.) megtalálható a Krajinský vestník pre Slovensko c. hivatalos közlöny 1938. október 12-i számában, 35. rész, 585. 1. 135/ A bécsi „Reichsrat".
