Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Államnyelv, hivatalos nyelv
A N ŕELVHASZNÁLAT 101 §-a), valamint az ezeknek megfelelő terminológia. Akad azonban törvény (az 1919. évi 278. számú), amely a tartományi nyelv fogalmat használja, s találkozunk olyan jogszabállyal is (az 1920. évi 299. számú törvény 15. §-a), amely a helyben szokásos nyelv kifejezést helyezi előtérbe. Ezek azonban a korábbi jogviszonyok visszhangjaként alakultak ki. Az érintkezési nyelv fogalomnak 11 5 a nyelvi törvény 2. §-a szerint nincs jogi jelentősége, bár e törvény (az 1. § 1. bekezdésének 3. pontja) és végrehajtási rendelete (a 12. és 89. cikkely) ismeri az anyanyelv fogalmát 11 6, sőt már a mérnöki kamaráról szóló törvény végrehajtási rendelete, az 1920. évi 654. számú kormányrendelet is. Néhány szó még az érintkezési nyelvről és az anyanyelvről: Az osztrák népszámlálás, tehát a cseh tartományokban végzett népszámlálás is, az „érintkezési nyelvet" vette alapul. Ez a módszer azonban veszedelmesnek bizonyult a nemzeti kisebbségek viszonylatában, minthogy egy helységben a többség békés úton is rákényszerítheti akaratát a kisebbségre (társadalmi, üzleti élet stb.). A kifejezés még abból az időből származik, amikor az államhatalomnak az volt az érdeke, hogy a községekben megismerje a többség által használt nyelvet, s aszerint rendezze be a közigazgatást. Még nem fűződött érdeke ahhoz, hogy megállapítsa a lakosság nemzetiségi összetételét. Az „Umgangssprache", „la langue parlée" bevezetésének a története egyébként az 1872-ben Szentpéterváron tartott nemzetközi statisztikai kongresszusig vezethető vissza. A magyar módszer, amely a történelmi Magyarországon volt használatos, eltér az osztráktól. Az 1869. évi népszámlálás még nem kutatta a népesség nyelvi vagy nemzetiségi viszonyait , az 1880. évi népszámlálás számláló115/ A szóhasználat szerint érintkezési nyelvnek (jazyk obcovací, társalgási nyelv, köznyelv) tekintik azt a nyelvet, amelyen valaki más személy jelenlétében rendszerint beszél, vagy amelyet kénytelen használni abban a környezetben, ahol él. 116/ A nemzetiség és az anyanyelv megállapítása szempontjából irányadó az érintett személynek vagy jogi képviselőjének a nyilatkozata (az április 23-án Lengyelországgal aláírt szerződés 13. cikkelye, amelyet 56. számmal hirdettek ki a hivatalos lapban). A kisebbségek védelmével a 11. cikkely foglalkozik. A szerződésben mindkét fél hangsúlyozza, hogy az elnemzetietlenítés bármilyen módja megengedhetetlen, majd kinyilatkoztatja: „törvényellenesnek tekintenek a szülőkre gyakorolt mindenféle nyomást, hogy gyermekeiket más tanítási nyelvű iskolába járassák, mint azok anyanyelve". — Sbírka..., 1926. évf., 277—280.1. 117/ Keleti Károly az 1869. évi népszámlálás adataiból kiszámította Magyarország nemzetiségeinek létszámát, figyelmen kívül hagyva az akkor még nem polgárosított német, szerb és román bánsági végezredeket, valamint a titeli csajkások kerületét. A táblázatban közölt adatok megközelítették ugyan a valóságot, de „hivatalos hitelességre" nem tarthattak igényt.
