Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 2. A nyelvhasználat jogi szabályozása - Államnyelv, hivatalos nyelv
A N ŕELVHASZNÁLAT 99 nyelv", amelyet a nyelvi törvény vezetett be. Az alkotmánybizottság ezt a tényt azzal kommentálta, hogy jelentésében felsorolt néhány indokot, amely a törvényhozót mind jogi, mind filológiai szempontból ennek az egységes fogalomnak a kialakításában vezette. Az említett bizottság az államnyelvvel, hivatalos nyelvvel kapcsolatban kijelentette, hogy a „csehszlovák" fogalom használatával semmiképp sem szándékozik állást foglalni az irodalmárok és a filológusok vitájában, hogy a cseh és a szlovák nyelv valóban két önálló nyelv-e, vagy pedig egy és ugyanazon nyelvnek két különböző nyelvjárásáról van szó. Ahhoz tartotta magát, hogy létezik egy nemzetközileg elismert „csehszlovák" állam, miáltal a „csehszlovák" nemzet nemzetközi viszonylatban általános fogalommá vált, továbbá valamennyi állami intézmény elnevezésében szerepel a „csehszlovák" megnevezés, sőt irodalmi körökben is „csehszlovák" irodalomról beszélnek. A bizottság tehát célszerűnek tartotta, hogy azt a nyelvet, amelyet a köztársaság „államalkotó nemzete" beszél, a jog területén közös elnevezéssel illessék, jóllehet a valóságban „ugyanannak a nyelvnek két megnyilvánulási formájáról van szó, a csehről és a szlovákról". A „csehszlovák" elnevezéssel a cseh és a szlovák nyelv teljes paritását akarta elérni az állami életben, hogy az állami akarat megnyilvánulása azonos joghatállyal egyszer cseh, máskor szlovák nyelven történjék, s ez mindenkor az állam hivatalos nyelvén való megnyilvánulás legyen. A bizottság állásfoglalását röviden így összegezhetjük: a bizottság a hivatalos nyelv egységes fogalmának kialakításával nem akart valamiféle új fogalmat alkotni, csupán közös megjelölést használ. Emellett természetesen nem kíván előidézni semmiféle változást a történelem folyamán kifejlődött cseh és szlovák nyelvben. Ezt a nézetet hivatott megerősíteni a nyelvi törvény 4. §-ának rendelkezése is. A csehszlovák nyelvnek de iure két nyelvi megnyilvánulása a nyelvi törvény terméke. A cseh és a szlovák nyelv jogi szempontból tehát egy és ugyanaz a nyelv. Ami pedig a kettő jogállását illeti, teljes köztük a paritás. Filológiai szempontból viszont, amint ez az indoklási jelentésből kitűnik 11 2, 112/ Zpráva ústavného výboru k osnové jazykového zákona. Tisk 2442/1920. Karel Laštovka a Bulletin de droit tchécoslovaque c. folyóiratban közzétett cikkében a következőket írja: „La langue des Tchéques et Slovaques est déclarée constituer en droit c' est ä dire en ce qui concerne son emploi dans administrations et tribunaux, une seule et měme langue." — Laštovka, Karel: La langue officielle ď Etat et ľ usage des langues autres que la tchécoslovaque devant les autorités et tribunaux tchécoslovaques. Bulletin de droit tchécoslovaque, 1927. évf., 8.1.
