Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 1. Az alkotmányos időszak
9 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA egységes cseh-szlovák nemzet része" 2, s e nemzet számára „a teljes függetlenségen alapuló korlátlan önrendelkezési jogot" követelte. A Mártoni Deklaráció jelentőségét többféle módon értékelték és értékelik, elsősorban államjogi vonatkozásban. Sokan politikai szempontból sem helyeselték. Jó néhány szlovák értelmiségi vallotta azt a nézetet, hogy a Mártoni Deklaráció csak egy csehszlovák orientációjú, tömegbázis nélküli csoportnak a műve. Felrótták azt is, hogy a nép túlnyomó többsége akkor még gondolni sem mert a csehekkel való egyesülésre, nem még annak deklarálására, hogy a szlovák nemzet nem létezik, csak a csehszlovák nemzet Magyarország területén élő ága. Azt sem tudták könnyen megemészteni, hogy a nép nem kapott lehetőséget arra, hogy közvetve vagy közvetlenül maga döntsön sorsáról: kiváljék-e az addigi államkötelékből, s beolvadjon-e a csehek által mesterségesen létrehozott államalakulatba. A nép sorsáról és jövőjéről tehát annak tudta és megkérdezése nélkül egyes politikusok határoztak. Egyes vélemények szerint kétségbevonható, hogy az első csehszlovák törvény hatálya október 28. és 30. között kiterjedt azokra az észak-magyarországi területekre is, ahol többségükben szlovákok laktak. Szerintük ez csak október 30-án következett be, a törvény addig csak a cseh országrészekre vonatkozott. Az ezzel szemben álló nézetek szerint az első csehszlovák törvény mindjárt az első mondatával a csehszlovák állam megalakulását deklarálta („Samostatný stát československý vstoupil v život."), függetlenül annak határaitól. A csehszlovák állam tehát már a Mártoni Deklaráció elfogadása előtt létezett, a dokumentumnak ezért semmiféle államjogi jelentősége nincs 3. A magyar közigazgatás egyébként — néhány község kivételével — továbbra is a helyén maradt. A Nemzeti Tanács a nyilatkozat elfogadásán kívül nem tett semmit, nem döntött semmiről. Amit követelt, az a béke azonnali megkötése és a „korlátlan önrendelkezési jog" volt. Expressis verbis azt sem nyilvánítja ki, 2/ A deklaráció 1. pontjából az első mondat szövege: „Slovenský národ je čiastka i rečove i kultúrno-historicky jednotného česko-slovenského národa." — Z prameňov našich dejín, Bratislava 1974, 247—248.1. 3/ „Státoprávního významu martinská deklarace nemá. Slováci, když šli do Martina, nevědouce o tom, byli vlastne již příslušníky a poddanými československého státu (...). Není také pochyby, že k československému státu by došlo i bez martinské deklarace." — Chaloupecký, Václav: Martinská deklarace a její politické osudy, Praha 1928,18. I.; Gyönyör József: i.m., 93—108. 1.; Dejiny štátu a práva na území Československa v období kapitalizmu, 1848—1945, Bratislava 1973, 740—745.1.
