Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/2/4/3 Délután kettőkor megszólal a sziréna, s az emberek, ki hova lát, fedezék alá húzódnak. Elmondhatatlanul hosszú, végtelenül ismétlődő a bányásztragédiák sora szerte a világon, szerte minden időkben, nincs az a krónika, mely elbírná roppant súlyukat. Vastagra, cipó nagyságúra dagadnak itt az izmok az ember karján, s szikkadtra, elhasznált-elszívottra az ín a bordáin. Hosszan, elnyújtottan bőg a sziréna, végig a szűk, két hegy közé szorult völgykatlanban, melyről Petőfi azt írta egykor, hogy olyan, mint egy koldus botja, s az emberek szerte a völgyben a hegy felé figyelnek. 2/3/2/1 Tüsketávol húros indián-agy szervezett titok bagoly-homály Rezervátum-képzelet cián-fagy szivárvány-ütött sirály-vonat Sóbálvány-vonat didergő tábla száj paplana didergő katlana A láthatatlan szövetek veszélye ága szakadt acetilén lábnyom 2/3/2/2 Ága szakadt didergő napvilág Koronája kőbe mártott szikra Ahol első szerelmem háza ég Égetik a kormos kirakatban Acetilén ágyak áznak a napon Hamukertek A sínek összecsuklottak Vonatod kidőlt Csontjaim villámhárítója Küllők között... 79