Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/3/1 Roskadozó égen megriadt rajokban húznak dél felé nagy hasú vadlibák Leng a tó a nád is könnyhullató fák közt integet a bánat a lenti világ ím az ősz November Úsznak gyönge fényben lomposan kolompol már a nyáj remeg Zászlózik a rojtos ökörnyál a szélben mérgesen vonulnak a kikericsek Szombat este szól a dzsessz könnyű tűz a rádióban Lángol a diákszoba csupa jaj és csupa sóhaj Harminc véres ajkú lány bámul most az éjszakába Mi történik ma éjjel itt meggyullad mind alatt a párna Roskadozó égen boldogtalan népek merre van hazájuk csak csak az Isten tudja A katona harcol sárban hóviharban országról országra kanyarog az útja Vállát puska nyomja gilicemadár volt szikkadt ajkú vándor karvaly lett belőle Egyetlenegy vigasz karvaly-bánatában hogy otthon siratja szőke szeretője