Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Tizenötször nyitott a sžél fejük fölött fekete gyöngyvirágot Piros harangvirágot Ága szakadt didergő napvilágot Mit tudtok ti mit tudhattok ártatlan éhes csecsszopók Alit'tudhattok a kilencvenezerről Fekete vér nyüszít az éjszakában S mellemből mint ökrendező részeg szájából a húscafatok Micsoda ének Kilencvenezer százezer Hány millió pusztult el árva lélek Buchenwald Auschwitz Terezín gázkamráiban Tizenötször lebbent a szél serkedt a fű hajtott az ág Suhog a zápor menetel a kegyelet az ifjúság S fejük fölött már nincs Isten se Krisztus megváltani iszonyú álmainkat Csak mi vagyunk Didergő báva Krisztusok állunk a múzeum előtt s menetelünk a hadak szörnyű útján S elképzeljük: így meneteltek ők is Elképzeljük hogy őket is így várták ezek a néma várfalak Elképzeljük hogy ők is így remegtek A lét előtt Az örök menetelők Számlálva tán a bolond egyszeregyet S mi már csak emlékezgetünk Ökölbe rándítva kezünk Zokogva mégis öldöklésre készen '75