Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/2/3/1 Igen, igen, élni kell! Hiszen átvészeltünk mi már jó egynéhánykatasztrófát a történelem folyamán, noha ekkora csapásra, mint e mostani, még a legidősebbek sem emlékeznek. Csak ez a mi évszázadunk is hányszor rombolta már földig házainkat, hányszor rabolta el földjeink vetését, hányszor szórta szélbe fiainak hitét, reménységét! 2/2/4/1 Élveteg füst csörtető ezüst Vagon-karok üzenet-üzem Vagon-sokk kibillent őszi égöv állatIndulnak ködevő óriások 2/2/4/2 ág-ölek csörtető asztagok kiégett ólak csörtető tető •ég szemérem-vak sikoly rab előttük jövő utánuk jövő A kés kiélezi magát aztán a gégefőre fekszik Az ököl kiüti magát aztán a bőrkesztyűbe fekszik A tükör figyeli magát érik-e duzzadt méhének gyümölcse A fegyver elsüti magát az újszülöttet nincs ki megfürössze 71