Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/2/1 A juhnyáj csöndben delelt, s a juhászok — számadó meg a bojtárja — a nyáj körül őgyelegtek. A számadó öreg volt már, görbe volt a háta, akár a furkósbot a kezében, a bojtár fiatal, gyerek még szülte. A gyereknek táskarádió lógott az oldalán, az bömbölte a hajdani slágert: Marma, Marnia, Marnia... — Mert azt mondom én neked, fiam, hogy mindenki alatt van egy darabka föld ezen a világon — mondta a számadó a rádiózó bojtárnak. — Azért születik minden ember a világra, hogy földet érezzen a lába alatt. Addig nem ember az ember, amíg nem érezte lábujjai között a tulajdon földjét, addig nem halhat meg az ember, amíg tenyerében nem morzsolgatta a saját földjének melegét. 2/2/2/1 Körömsárga krónika kos-erdő kiloccsant ég tűzlevelű füst Szögesdrót-malom égett vitorla kikötözött ágyék lenyilazott ég Képes ágyhuzat borotva-ágyon iszony-ernyő szelíden vési kés Indián-malom sír mint a vásznak sikoly-korona füst-krónika 2/2/2/2 Villanytűvel tetovált éles alagút Tű-keresztre feszített fű-gyalulta rét Hátgerinc-seb preparált rése kifakult Pengeti a pára-kék hárfa-idegét 67