Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/1/4/3 Roppant égen villog az aranytál dús kévékben ömlik az arany már szomjas földre hőverte mezőre jóillatú széna lesz belőle Bokros réten sugarak delelnek gömböchasú juhokat nevelnek Roppant égen villogó aranytál pipacs-napom csak mindig maradnál — ha jő az ősz akkor is — ilyennek s ha a mezők gyapjúban pihennek — mert itt a tél — tűzontó bogyónak fagyok közt is soha nem fogyónak S lenne rétem mindig ily virágzó narancs-léted soha nem hiányzó s ahogy az ég úszik a patakban szürcsölhetném én is a szabadban mindig a fényt gidaként szökellve eget-földet magamhoz ölelve S amiképpen a fürjek dalolnak a fű között lenne a dalomnak mindig olyan kedve s ha szövődnek pitymallat-fényei a jövőnknek — pacsirtaként röppenve magasba — lenne acélsíp-torkú harangja 55