Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

1/4/4/3 Hónapok óta ugyanaz az út mindig az állandó-egy délután Az örökkön-ugyanegy ég fölötte a rajcsúrozó felhők állama És megint elmúlott egy évtized döbbenete árama szeszélye És már a harmincharmadik negyedben ingázott 1/4/4/4 Először volt a föld a határtalan déli róna Fölötte volt az ég mint egy kárpitos vén diófa S benne a szenvedély röhögtek sírtak énekeltek S mint kacér lányokért szokás hányszor ökölre mentek Kiskocsmák rejtekén lakodalmak zűrzavarában Egy marék föld miatt beleborzong szinte a hátam Ha végiggondolom s látom szétszabdalt dédapámat Tövissel homlokán micsoda gond micsoda bánat Feküdt nehéz szívén s micsoda düh volt a szemében Állok kinn a mezőn s próbálom bár de meg nem értem Azt az indulatot fejszével támadt a fiára S végül önnönmagát taposta be a föld sarába Egy marék föld miatt nyugszik most kinn a temetőben Én meg itt a tetőn késő utód akár egy őrszem Vigyázok s nem tudom mit is vigyázzak örököltem Ámbár egy sírhelyet magam is nekem is van földem 50