Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

1/4/1/1 pusztító tüzek árvizek ezer kar int ezer fal út támasz komisz üzekedő szörnyek mennek ne tolakodj úgy érzi jönnek is bazár pályaudvar-nyugodt malom vastengeren a keze lift ki tudna mind ütött-kopott 1/4/1/2 ropog a szél a háztetőn először áll önmagával szemben az emberi kérdésfölte vések ezer esztendő avagy talán ennél is több gyorsas ága zöld rügyfakadás bimbók társulása ténylegesen arra kényszerít hogy egy napon szinte az új vil ággal 1/4/1/3 mikor az anyja negyvenöt sarán jöttek át telep ült negyvenhétben tíz éve folt kegyetlen mostoha bigott magányos asszony férfi-vak rettegett jaj őt viszik-e sovány volt és töpörödött mintha fényk épen látja leng 1/4/1/4 világot fölforgató hab-este MINTHA SZÍVEMBŐL FOLYT VOLNA TOVA AZ ÖNMAGÁVAL VALÓ KÖZÖS ÜLÉS RÉVÉN lám hiába kísértette meg AZ INDIVIDUUM ÖNMAGÁT a lehetetlent sokat eszem EJTI TEHERBE S MAGÁT SZÜLI MEG s szeretnék sokat aludni de 44