Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Hogy szeretném kitudni titkotok Hiszen ember vagyok Ember vagyok csak én is akit örök kárhozatra ítéltek kíváncsi sejtjei Mindent szeretnék tudni ami van A spirális-ködű galaktikák fölött s az atomhéj ólomburka alatt A sorsunk át van szőve Hideg lemezű kondenzátorok szorítják présbe szívünk vasmarokkal Az olvadó savak és lúgok kristályokká fagyasztják lüktető sejtjeinket Egyenletek kavargó számhalmaza izgatja agyunkat éjjel-nappal S mint modern görög istenek belátunk a föld vajúdó méhébe S vágyakozunk a csillagok fele Fény fény fény fény napfény Mi másra vágyik szomjazik az ember évszázadok óta évezredek óta Mi más a célja tengernyi küzdelmének Tízezer éves tízmilliárd éves hitének a vége-sohasincs reménynek Mi más az élet Fény fény fény fény napfény 31