Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/4/4 Végig a töltésen, amíg a szem ellát, ember hátán Végig a töltésen, amíg a szem ellát, ember hátán ember. Hazafelé mennek. Teherautókon szállították el őket, a hazafelé vivő utat megteszik gyalog is. Csak minél előbb odahaza legyenek már. Van, akinek semmije nem maradt az egy szál ruháján kívül, van, akinek mindene odaveszett. Van, akinek jobb sora lenne idegenben. De csak mennek, végig a töltésen, föltartóztathatatlanul. 4/4/4/1 Tüskefáklya képletes hiánya lúgkő mosta kavics katlan-éj Harminchárom tenger mosta henger ujjai kénytelen mozdulat Az ismeret-hegyen koponya-gombok , elindult akkor hetvenhét szivárvány Asztalán az elképedt levél alkonyat-ütötte indulat 4/4/4/2 Akik soha nem látták a tengert lúgkő mosta kavicsok közt élnek Akik soha nem látták a tengert még a gyáva nyulaktól is félnek Örökös szomjukra nincs bocsánat nem elég csupán bírni a fegyvert Tenger mosta tüzek között égnek akik soha nem látták a tengert 194